péntek, július 10, 2015

Római vakáció

Nem tudok betelni a múlt hétvégi 3 napos nyaralásunkkal, azóta is a fényképeket nézegetem, és az útikönyvet olvasgatom szabad és nem annyira szabad perceimben. :) Gondoltam, jobb, ha le is írom az élményeket, benyomásokat, mert van belőlük jó sok!

Az úgy volt, hogy Győző kapott egy kupont, amit repülőjegyre lehet elkölteni, és ráadásul akkora volt az összeg, hogy érdemes is volt... Már csak megfelelő időpontot kellett találni. Amikor megkértük Enciéket, hogy lehessenek addig náluk a gyerekek (ovis barátok, szívesen vannak együtt), hirtelen azt mondtam, nekünk bármi jó, aztán kiderült, hogy gyakorlatilag ez az egyetlen hétvége, ami szóba jöhet. És szóba is jött.

A gyerekek lepasszolva, irány az úticél kiválasztása. Nézegettük Finnországot (nosztalgia, ugyebár) nézegettük Amszterdamot, aztán újra és újra visszatértünk Rómához, ami egyébként Győző első ötlete volt. És milyen jó ötlet volt! Amióta megismerkedünk (idén lesz 20 éve!!!), hallgatom, hogy milyen gyönyörű hely, és ő bizony egyszer majd elvisz oda. Megbízható ember, ebből is látszik. ;)

Megvettük a repülőjegyet, konkrétan csak egy felet kellett nekünk kifizetni, irány a szálláskeresés. Ismét az airbnb bizonyult befutónak. Mivel Győzőnek volt némi helyismerete, tudta, hogy kb hol szeretne lakni, és egy csodás kis garzont talált nekünk a Campo de Fiori mögött. Gyalogszerrel bármilyen fontos látnivaló elérhető volt onnan, de ha gyorsabbak akartunk lenni, akadt bőven buszjárat is. Még reggeli is volt bekészítve a lakásba, így nem kellett üres hassal nekivágnunk, bár a téren reggelente egyébként is piac várt minket.

Első este egy kis sétára volt még időnk, na meg persze vacsorát is keresni kellett. Elindultunk hát a Tevere partjára.




Átmentünk a túlpartra, aztán vissza is jöttünk, és a zsidónegyedben kötöttünk ki.


Itt számtalan hangulatos kis kóser éttermet találtunk, csak hát nem tudtuk eldönteni, hogy ha kóser-olasz, akkor az vajon mennyire autentikusan olasz, és ugye, mi elsősorban azt kerestünk. :) Egy kedves kis jelenetnek voltunk fültanúi az egyik étteremnél, ahol épp az étlapot böngésztük:
Idősebb, láthatóan nagyon jól szituált zsidó pár foglalt asztalt mellettünk, a férfin kipa, a nő nagyon jól öltözött, és hangosan mondja a férjének (magyarul!)
- Nem, ezek nem mind zsidók, hanem keresztények! EZ itt egy sightseeing, ide jönnek nézelődni, ezek keresztények!
Milyen jó, hogy látni rajtunk, hogy keresztények vagyunk. ;) cukik voltak.
Aztán sétáltunk tovább, és végül egy olasz, de nem olyan jó kis étterembe kötöttünk ki. Lasagna és panna cotta kipipálva. :)

Másnap az ókori Róma volt a cél. Na jó, most elárulom, mit vártam: Elmegyünk a Colosseumhoz, és annak közelében ott  Forum Romanum, nyilván van ott néhány rom, elmélázunk ott, aztán közben meg jót sétálunk.
A valóságban Rómában hála Istennek sok sok ókori rom maradt meg. Vagy lett belőle később más épület, leginkább templom. És útközben is találkoztunk jelentősebb látnivalókkal. A Forum Romanum pedig, mellette a Palatinus dombbal óriási, és konkrétan órákig bolyongtunk rajta úgy, hogy végül záráskor ki kellett minket tessékelni. Ja, hogy aznap a Colosseumban nem is jártunk. Sebaj, azért jól körbesétáltuk. :)



 Mondom, hogy nem haltunk volna éhen reggeli nélkül sem. :)

 Ugye gyanútlanul sétál az ember, és nem ezt várja: Torres de Argentini. A tér 1929-es  átépítésekor bukkantak a romokra. 3 templom egymás mellett, és még más épületek, pl Pompei színháza, ahol Cézárt meggyilkolták. Így utólag azt nem értem, hogy előtte mennyit tudtak erről a helyről, hiszen a templomok oszlopai nyilvánvalóan azért kilógtak az akkori járószinttől is. De valószínű a nagyobb rész be volt temetve.





Azért az olaszok is akartak nagyot alkotni. Az Egyesült Olasz Királyság létrejöttét ünnepelve hatalmas (gyakorlatilag minden magasabb kilátóhelyről jól látható), monumentális emlékművet építettek. Benne múzeummal. Mellette meg... Előtte a Piazza Venezia - gyönyörű reneszánsz palota, Trajanus oszlopa, mellette egy 4 szintes korábbi római lakóház, aztán már ott is vagyunk az Arx dombon. Hopp egy bazilika. 




 A korábbi lakóházat a középkorban is hasznosították. Nyilván egy templom is kellett ide.

 Ez pedig már a dombon lévő bazilika. Remek újrahasznosítása a különböző korok oszlopainak, és más díszítőelemeinek. Nem mentünk be sok templomba, de azok közül nekem ez a kedvencem, leginkább azért, mert sok benne a bizánci stílus, a korai keresztény festészet, és nem tiszta barokk az egész.






Itt jegyzem meg, hogy ha alaposan megvizsgálja az ember, hogy mit lát egy-egy katolikus templomban, akkor protestáns fejjel bizony nagyon is megérti a reformáció szükségességét. :) Ebben a templomban pl egy kis kápolnában egy gyermek Jézust ábrázoló faszobor is látható, amihez külön lehet imádkozni, sőt, írásos kéréseket is benyújtani. A szobor története is bővelkedik csodás elemekben, pl egy angyal személyesen segédkezett a kifestésében. Bevallom, tényleg, minden szavát elhiszem a Bibliának, nem akadok fenn a világ teremtésének történetén, ahogyan Dánielékén, vagy Jónásén sem. Kétség nem fér hozzá, hogy Jézus élt, meghalt és feltámadott, úgy, ahogyan az le van írva. De amikor a szentekről szóló történeteket olvasom, vagy találkozok néhány meglepő adalékkal a Katolikus tanokból (pl Mária szeplőtelen fogantatása azt jelenti, hogy maga Mária bűntelen volt, így születhetett csakis tőle Jézus - egyébként szűzi fogantatással (de az egy másik tan)  - és mint szeplőtelennek, Máriának már utána nem is születhettek gyermekei, mert akkor azok is szeplőtelenek kellettek volna legyenek, vagy a pápai tévedhetetlenség tana...), nos akkor minden kételkedésem, materializmusom és sajnos cinizmusom is előjön. Ez utóbbi nem egy dicséretes dolog, hiszen közben azt is gondolom, hogy mindannyian csak töredékesen láthatjuk Istent...

Na, de fennakadásunk után tovább is sétáltunk. Elbámészkodtunk kicsit a Vittorio Emanuel emlékmű teraszán, meg a bazilika mellett.



 Volt egy sirály, aki szinte minden fontosabb látnivalónál ott pózolt. Na jó, nem egy sirály volt az, de láthatóan hozzá vannak szokva az emberek közelségéhez. És Róma különböző pontjain fel-fel bukkan egy, remek fotótémát biztosítva. :)


 Erősen sütött a nap! :)


Ma ugyan már egy dombnak látszik, de régen ez kettő volt, az Arx domb mellet közvetlenül ott "magasodik" a Capitolium. Itt antik romok kevésbé láthatók, mivel Michelangelonak köszönhetően reneszánsz stílusban átépítették. Azért Marcus Aurelius bronz lovas szobra ékesíti.




A pápaság és Róma városának története nagyon érdekes. Minden időben volt 1-1 pápa, aki azzal fejezte ki jószándékát, és nagylelkűségét a nép iránt, hogy valamilyen ókori romot átépíttetett (nagyjából mindig templommá), vagy fogott egy régi római obeliszket, és egy népszerű helyre helyeztette, vagy egy ugyanezt tette egy antik szoborral. Természetesen eme tettéről mindenhol nagy tábla is tanúskodik. Kb 3 nap kellett, mire megszoktam, hogy a Pontifex Maximus itt a pápa, és nem a régi római főpap... :) Kellett nekem töri szakra járni!

A Capitolium másik oldalán leereszkedve már a Forum Romanum, tárul elénk. Gondoltuk, lesétálunk, aztán besétálunk, de persze a bejárat a túloldalon volt. És persze, spontán, a nagyobb kerülőt választottuk. Sebaj, útközben beleakadtunk egy kútba (rengeteg kút van egyébként, épp időben jutottunk mindig friss, hideg vízhez, és egy kis mosakodási lehetőséghez - kell a frissítés 35 fokban!), körbejártuk a Palatinus dombot, és elsétáltunk a Circus Maximus előtt - ez utóbbiból tényleg szinte semmi nem maradt az üres helyen kívül.
Később olvastam, hogy ha a Circus Maximus túloldalán lévő dombot is felfedezzük, a sok-sok villa mellett korai keresztény templomokat és emlékeket is találtunk volna - de erre ténylen nem volt idő.





Délután 2 órára el is értük a szállásunktól amúgy 2 km-re fekvő Colosseumot. Persze, már ideje volt ebédelni is. Ezúttal találtunk egy igazán jó kis olasz éttermet. Mivel a Colosseum előtt kígyózott a sor, előbb a Forum Romanumba mentünk be. Jól tettük, zárásig ott is maradtunk. :)


Constantinus diadalíve

Via Sacra

Titus diadalíve

Palatinuson  - egy kis császárkori márvány és mi

Császári palota - Stadium





Vízvezeték - Győző itt sétált 14 éves korában is. :)


És a megunhatatlan kilátás. Mindenhonnan gyönyörű.
A domb másik oldaláról már a Forum Romanum csodálható

És csodálandó!


Betelhetetlen...



Még mindig a dombon - egy 15-16. századi kert. Farnesi tervezésében. 
 A kertet a század elején a régészek feltárták - majd visszaállították. Ó bárcsak az előtte lévő évszázadokban is ilyen gondosan bántak volna a sok ókori épülettel!


Látható, milyen magasra emelkedett a járószínt az évszázadok alatt. :) 
 A római templomok az évszázadok alatt keresztény templommá alakultak át. Ez számomra is tökre érthető, és elfogadható, bár szívesen megcsodáltam volna az eredeti díszítéseket... Erre azonban már csak rekonstrukciós rajzok adnak lehetőséget. De mondom, nincs azzal baj, hogy átlényegültek keresztény templommá. Csak hát...




Miután kitessékeltek minket záráskor, még gyorsan megkerestük a Trevi-kutat. Éppen felújítás alatt...Immár 2 éve. :)

 Innen már csak egy köpés a Spanyol lépcső. Én nagyon naívan indultam el Rómába... A Spanyol lépcsőről pl azt hittem, majd jó hosszú lesz, és alig bírunk rajta a fáradtságtól felmenni. De nem. :) Viszont jól tömve van turistákkal. :)








 Imádtam fotózni a házakat, erkélyeket. Meg kellett vallanom Győzőnek, hogy még mindig álmaim városa Párizs, és nagyon hálás vagyok érte, hogy eljuthattam oda, de "bizonyos szempontból" Róma még hangulatosabb. Valójában Párizsban is a kedvenc negyedem a latin negyed volt, és persze a Monmarte, Róma pedig mindenhol ilyen. Kedves kis szűk utcák, mozgalmas homlokzatok, és színes!




Jé, egy obeliszk!
A nap itt véget ért, legalábbis az első felvonás. Nagyon ránk fért már egy alapos zuhany, és aztán egy finom vacsora. Minden nap próbálkoztunk azzal, hogy jó olasz szokás szerint eszünk egy adag pastat - ami ott az első fogás - és utána majd egy húsos, vagy halas főfogást. De a gyakorlat mindig úgy hozta, hogy a tésztaétellel jóllaktunk, utána legfeljebb egy desszert, vagy fagyi fért már belénk.

Másnap, mivel előző nap a Colosseumba nem jutottunk be, korábban indultunk, hogy behozzuk a lemaradásunkat. :) 
Némi pofátlan beállással gyorsan be is jutottunk, és aztán ámuldoztunk tovább. Legközelebb ide érdemes vezetett csoportos jegyet venni, azzal ugyanis több helyre is be lehet menni!



Valamelyik pápa itt is csinált valamit. :)







A Colosseum épülete sokféle újrahasznosításban részesült. Többek között templom is van itt. 



Buszra szálltunk, és irány a Vatikán!
Most megint őszinte leszek. Nagyon szép a Szent Péter tér, és óriási a bazilika, de belül cseppet sem nyűgözött le. Sokkal inkább tűnt giccsesnek, mint szépnek. Nyilván ez a barokk miatt van. Amit én nem tudok igazán befogadni. Részletek persze igenis nagyon szépek. Az óriási mozaik képek csodálatosak. Összességében azonban megemészthetetlen.









Főoltár - a bronz a Panteonból való!


Szent Péter sírja - állítólag ezen a helyen végezték ki, ide már utána épült egy óriási bazilika, majd később ez a templom.
 Az igazán nagy élmény a kupolába való felmenetel volt. :) végre volt elég lépcső is (551), és gyönyörű kilátás.

Apró részletek.

Mint ez.

A kupola képei mind mozaikok.






Vaticán

Pihenés a 35 fokban.

Egy jó cipő nagyon jó szolgálatot tesz! :)


Miután végeztünk, gondoltuk, gyorsan átbuszozunk a Panteonhoz. Ki is néztünk egy remek járatot. Csak hát Rómában nincs menetrend. És a busz bizony 30 percig sem jött. Így aztán elcsigázottan, egy másik járattal, és jóval később értünk oda... Útközben viszont találtunk finom fűszeres-főtt sonkás szendvicset. Egy pofa olasz sörrel életmentő volt!

Mire a Panteonhoz értünk, épp mise kezdődött, így nem mehettünk be. Volt 1 óra üresjárat, hát átsétáltunk a Piazza Navonára. Én előtte nap estére, Győző ekkorra lett nagyon elcsigázott és fáradt.






Az a bizonyos sirály!

Most a szobor tetején.





 Este újabb vacsi. A Campo de Fiori sarkán egy hagyományos olasz étteremben. Friss, házi tésztával. Mondanom se kell, főételre megint nem futotta... Pedig lett volna hagyományos római töltött pisztráng...

Ettől a fickótól előző este vettünk egy képet. 10 perc alatt, némi sablon, de főleg csak egy kis karton és újságpapír segítségével csodálatos képeket graffitizik. Másnap már láttunk máshol is ilyet.

Utolsó nap már csak egy délelőttünk maradt. Illetve így utólag, a repülőtérre való kijutás tapasztalataiból csak egy fél délelőtt lett volna, de mindegy. Szóval hezitáltunk, hogy Diocletianus fürdője - a Termini pályaudvar mellett - úgyis onnan indul a buszunk, vagy Angyalvár. Ez utóbbi nyert, és jól döntöttünk, mert aznap a belépés ingyenes volt, a fürdő pedig zárva. :)

Eredetileg az Angyalvár is egy ókori római épületből fejlődött ki. Hadrianus mauzóleuma volt itt, egy nagy síremlék, óriási kerek kőtömbbe zárva - spirális úton lehetett lejutni. Tetején szobrokkal. Erre épült aztán a vár, mert jól védhető erődítményt lehetett belőle könnyen építeni.








Római hangulat

A mauzóleum belső részén - az utat átalakították később. És a dekoráció is változott. :)


Az Angyalvár neve mutatja, hogy itt is vannak csodás történetek: maga Gábriel arkangyal járt erre egyszer megvédeni az erődöt...


Én tényleg nem értem... Miközben évszázadokon át hordták el és szét és alakították át az ókori római pogány épületeket, és festették át a freskókat keresztényire, a reneszánsz pápák a saját lakosztályukat - a fogadóhelységekkel együtt - római stílusú képekkel díszítették...


 Hangulatos kerengő - nem volt időnk beülni egy eszpresszóra - pedig a ginzenges változatot meg sem kóstoltam.
Jé egy sirály! Még tátog is!


Na, erről beszéltem. Sehol egy szent, csak római katonák és nők...




Kincstár.

Középen a Panteon kupolája. Tőle jobbra, messzebb a Vittorio Emanuel emlékmű.


Az Angyalvár tetején is van egy angyal szobor.


 Miközben sétáltunk vissza a szállásunkra a bőröndért, belebukkantunk egy gyönyörű reneszánsz udvarba. Leonardo da Vinci kiállítás volt itt, de időnk már nem...
 Diocletianus fürdője ugyan zárva volt, de körbe sétáltuk, és bementünk még egy templomba...

 A reptérre nagyon olaszosan jutottunk ki. Véletlenül sem tűnt fel nekünk, hogy már bejutáskor se 15 percenként járt a shuttle (pedig azt ígérték), és ráadásul nem is volt egyértelmű, hogy mindenki felfér rá. Ehhez képest mi úgy számoltuk a kijutást, hogy odamegyünk a buszhoz, felszállunk, az rögtön indul, és mi 30 perc múlva már a reptéren vagyunk. Nos a shuttle 1-1,5 óránként járt, előttünk ment el, és 40 perc az út... :) Így maradt a taxi. Kissé összekavarodott a helyi lakosság és a turisták özöne, hogy akkor melyik oldalról is kell a taxiállomáson sorba állni, de 10 perc alatt csak autóba kerültünk...
Róma- tisztán kivehető. Vagy mégsem? 

Balaton - Keszthelyi Öböl

Tihany.