kedd, február 21, 2006

KULCSKÉRDÉS

IGEN, MEGKAPTUK, ÁTVETTÜK, NÁLUNK VAN! KULCSOT KAPTUNK! A MIÉNK! Régen vártunk már erre a pillanatra, és mi tagadás, kicsit késett is. De a lényeg, hogy végre nálunk van a kulcs, és szabadon közlekedhetünk drága lakásunkban. Megjegyzendő, hogy 3 azaz három darab kulcsot kaptunk, hazaérve rögtön Bene kezébe nyomtam az egyiket :D Sokat vártunk erre, és rögös volt az út.

Csak úgy röviden az események: 2005 kora tavasszal elhatároztuk, most, hogy már babát is várunk, ideje saját lakhely után néznünk. Mert hát jó ez az albérlet, de nem szeretnénk örökre így maradni. Elkezdtünk nézelődni, érdeklődni. Nagyjából egy kis, másfél szobás lakásban gondolkodtunk, 0 % önerővel. Aztán láttuk, végülis mennyit is adhat a bank, mennyi is kéne saját erőnek, és kezdtünk egyre nagyobban gondolkodni - miután lebeszéltek minket arról, hogy kisebben gondolkodjunk.

Májusban kiválasztottunk egy lakást, 1+ 2 félszoba, a XV. kerületben. Jó beosztás, csendes környék. Az építkezés nem valósult meg telekgondok miatt, de a beruházó felajánlott egy hasonló kaliberű lakást nekünk. Belevágtunk, és június 30-án aláírtuk az adásvételi szerződést.

Elkezdtük lassan intézni a bankot is. Az ingatlanközvetítő cég alkalmazottja valamiért nagyon mondta, hogy még a baba megszületése előtt kéne ezt nyélbe ütni a szocpol miatt, de nem tudtuk, miről beszél.

Beadtuk a hitelkérelmet, és a szocpolkérelmet és vártunk.

Augusztus végén jelzett a bank, hogy a hitelkérelmünk elfogadva, mivel a 60%-on belül van, nem kell jövedelemvizsgálat sem, de a szocpolkérelmünk nem elfogadható (hiába mondták addig, nem gond), mert a nevemen van 25%-os ingatlanrész az anyai lakásból.

Bene közben ki kellett hogy pottyanjon, így kényszerszünet következett.

Szeptember 21-én aláírtuk a hitelszerződést (a hitelkérelemben bejelöltük, hogy amennyiben nem vagyunk jogosultak a szocpolra, az azzal emelt hitelösszeget kérjük, de mégsem erről szólt a hitelszerződés, mondván, most sietni kell, és úgyis meg lesz az a szocpol - "Nem lesz gond!" - tudjátok ;). Elkezdtem intézni a lakásrészem eladását, ez október elején megtörtént.

Októberben megigényeltük az önkormányzati hitelt és a szocpolt, ez utóbbihoz újabb papírokat kellett beszerezni (pl. jegyzői igazolás, mely megérne egy újabb blogot, de azért mégsem: röviden: az önkormányzat ügyfélszolgálatán kitöltesz egy nyomtatványt, letanúztatod, majd az ügyfélszolgálatos átírja egy ugyanolyanra, melynek a fejlécén az "igazolás" szó szerepel, és ezután igazol...), és vártunk tovább.

Novemberben megérkezett az önkormányazti hitel, szocpol csak december végén esedékes, vártunk.

Decemberben gyakrabban kezdtük hívni a bankot, akik "tényleg most már előveszik" az igényünket.

December 30-án szóltak, megkaptuk a szocpolt, január 4-én mehetünk aláírni. A befektető rendes volt, eltekintett a pár napos késéstől.

Január 3-án a !befektető! hívott, hogy ugye tudjuk, hogy a megszületett fiúnk utáni részt nem kapjuk meg vételárrészként, hanem a tőkét kell törleszteni belőle, és ugye ki tudjuk azt mi fizetni? "!%+_%+!%++!ˇ^˘^!"+!%ˇˇ @#&@&#"!!!

Január 4-én mentünk a bankba, jócskán felháborodva, hogy ugyan ezerszer feltett kérdésünkre: "ugye a gyermek megszületése, és a későbbi igénylés nem okoz változást?" miért válaszolták mindannyiszor és mindannyian azt hogy "NEM". Bőszen megígérték: kiegészítő devizahitelt felvehetünk kedvezményes elbírálással, és 1-2 héten belül megkapjuk az összeget. Vártunk.

Közben a befektető hozzá akart jutni a többi pénzhez, és egyéb bonyodalmak kezdődtek: végszámla kell a lakásról, aztán meg szerződés a befektetővel a tárolóval, amit ugyancsak ebből a + hitelből szándékoztunk megvenni, 900.000.-et úgysem lehet igényelni jelszóval (min 1 millió).

Eltelt 1 hónap, majd még több. Közben a bank egy földhivatali felszólító levélre síkítva észbe kapott (!időben!), hogy nem tudják magukat és az államot első helyre bejegyezni, mert az önkormányazt már ott van. Jéé, mintha ezt eddig nem lehetett volna tudni. És majd csak ennek az ügynek az elrendeződése után veszik elő a hitelkérelmünket, amit amúgy is külső bírálóhoz, kockézatelemzőhöz stb. kell küldeni, tehát még minimum 3-4 hét... És ekkor már február közepét írtuk.

És ekkor léptünk. Átutaltuk a bútorra félretett pénzünk nagy részét, összeszorítottuk a fogunkat és úgy döntöttünk nem kell nekünk mindenhova új bútor, úgyis olyan nehezen tudunk közös nevezőre jutni (ez is megér egy újabb bejegyzést: Győző a gyarmati stílusba, én a modern és skandináv keveredésébe vagyok szerelmes), február 17-én átutaltuk a pénzt, és 21-én már mehettem is kulcsért (igaz a szomszéd is kapott már kulcsot, azt neki még a hitele sincs elbírálva :(, de ő határozottabban lépett fel. Mindegy, most csináltuk először.)

21-én 17 óra körül beléptem a lakásunk ajtaján, és nagyot szippantottam az otthonunk levegőjéből! Posted by Picasa

hétfő, február 20, 2006

A legújabb mutatvány

Szárazon vagy vízen - kiskád vagy medence - , zoknival vagy anélkül, MINDEGY. Posted by Picasa

Farsang betegen

Február 19-n Mini-Immánuel-Farsang volt. NÉLKÜLÜNK. Benét álommanónak vagy beteg kisfiúnak szántam, de ez utóbbi szerepbe olyan erőteljesen beleélte magát, hogy szombat éjjelre nagyon betaknyosodott. Így itthon öltözött csak be. Ez lett volna az álommanó gúnya, de a szeme mindent elárul :( Azóta már mi is beteget jelentettünk, de azért jobban tartjuk magunkat. Posted by Picasa

Tavasz van!

Végre megérkezett a tavasz. Már épp itt volt az ideje. Bene aludhatott a teraszon a napsütésben, míg én leszedés helyett a fényképezőgépemmel örökítettem meg a kerti hóvirágcsokrot. Posted by Picasa

szerda, február 15, 2006

Évforduló

Tegnap nagy meglepetésben volt részem. Valentin nap volt. Gondoltam este kapok egy kis bonbont, vagy egy csokor virágot, mert jövő héten meg 10 éves évfordulónk is lesz. Én is ajándékvadászatba kezdtem, és találtam egy hajóképes faliórát az új lakásunkba, amiről tudtam, hogy örülni fog neki Győző. Már vacsoráztunk mamával, amikor azt hittem, megjött Győző, de helyette Saca rontott be , és közölte: Zuhanyzás, hajmosás, és öltözzek. Húha, mint egy hideg zuhany - de azért negedtem magamnak melegvizet is! Aztán segített kiválasztani mit vegyek fel, majd kisminkelt, és közölte, lent vár Márk a kocsival. Mondtam neki, ha most még a szememet is bekötik, nem tudom, mit csinálok. Lekisért, és BEKÖTÖTTE a szemem!!! Márk elvitt valahova. (azért nagyjából sejtettem, merre megyünk). Kiszálltam, és ott várt Győző, végre levehettem a sálat. Már amúgy is felfordult a gyomrom a kocsiban. Bementünk a Chocho Noir-ba, egy új csokizóba, jó kis gyömbéres, chilis és kardamomos csokit ittunk. Aztán tovább. A Nyugatinál bementünk a pályaudvarra, és 5 percre Győző elhittette velem, hogy utazunk is valahova. Már kezdtem aggódni, ki vigyáz akkor Benére, meg minden, de a Westendnél kötöttünk ki. Ott pedig moziba mentünk. (Csak szex és más semmi) Aztán séta, busz és séta haza. Az egész este nagyon szuper volt. Főleg a tudat, hogy így meglepett Győző. Hogy gondolt rám, és fontosnak tartotta, hogy valami különleges dolog történjen velem két pelenkázás közben.

hétfő, február 13, 2006

Ügynökmúlt helyett ügynökjövőm lett MAJDNEM

MLM-es lettem majdnem ... Legalábbis azt hitték rólam... Történt ugyanis, hogy a babúszás végén (OFF: babúszásra járunk hétfőtől Benével, állati jó) a tanár beszélgetett velem, és mikor megtudta, hogy tanár vagyok, felcsillant a szeme... Adott nekem egy CD-t azzal, hogy nézzem meg... hátha. Mondtam, ok. A CD-n Pablo és Bruno tanmeséje volt, miszerint az ember vagy úgy keres többet, hogy a példa szerint több vizet hord, vagy vízvezetéket épít, majd gazdagodik, miközben csak folyik a víz... Ok, mondom, halvány lila gőzöm sincs mi ez. A csaj beszélt valami wellnessről, mondommagamnak, ha néha bemutatókra kell járni, stb még érdekelhet is. Szóval akkor másnap találkozzunk, ők itt és itt lesznek. Jó, elmegyek. Magánlakás, sok ember, sokan nem ismerik egymást. Kb olyan, mint egy házi bibliaórára való gyülekezés. Jön valaki Göncz Dániel... (Árpi bácsi fia, mint később megtudtam) ő akkor most beszél nekünk egy tök jó üzletről. Beszélt... Hogy milyen cég is ez, és milyen jó is... (Alticor, Nutrilite, !!! Amway!!!) Na itt aztán felkaptam a fejem... ajajj... De hogy milyen lánc, meg passzív jövedelem, és ez már nem az, mint régen, mert itt a www.vebso.hu, és az aztán. Veszel, és olcsóbban, és kaját rendelsz, stb... Csak 10200HUF és azonnal csörög a lóvé. Na de ha még a csapatba embereket is beépítesz, még jobb, mert ha más is elkezd építkezni alattad, az aztán nagyon jó neked... Feltettem a tök logikus kérdést: Mi a különbség eközött és a piramisjáték között.... "Ó, nagyon jó a kérdés... Ez NEM piramisjáték, mert itt LÁNC van... " Ja, ami elágazik. És nem 2 embert kell hívnod, hanem ha lehet többet... ergo: Nagyobb piaromis :D - gondoltam, de olyan meggyőző volt az amerikában teológiát is tanult Göncz Danika... Babaúszásoktató lelkesen jegyzetelt, majd adott nekem 2 kazit, hallgassam meg, holnap itt és itt lesznek, és ott majd meglátom a tutit, és ott megismerhetem a csoportjukat, és hogy milyen is ez. És mennyire jó, hogy itt nem kell eladnod semmit. Semmit, mi? Csak hát ezt az egészet, és nem egy konkrét terméket :D Na mondom, jó kis szociológiai tanulmány ez, elmegyek, megnézem... Max\nröhögök egyet. Na meg ha 30% jár kedvezmény mindenre a honlapon, nakkor azt még most a költözésnél ki is hazsnálhatjuk akár. Itthon megnéztem a honlapot, hát ugyanazt kapom, mint azon kívül, +amway termékek. hát nem nagy szám... Aztán nagy keresés a neten. MLM(Multi-Lever-Marketing pro és kontra, vebso pro és kontra...) Aztán eldöntöttem, nekem nem kell ez a nagy manipuláció (erre Danika azt mondta, hogy nem manipuláció, hanem motiváció, én nagyon rosszul látom :P)... Visszaadom a kazikat (Dettó ugyanaz volt rajta, mint amit már hallottam, tekertem is végig a magnót). Találka, kazi vissza, mondom én most haza... "De miért, félsz? Adj magadnak 1% esélyt" Mondom, az már megvolt tegnap este, Bene kezd forogni, haza akarok menni, hogy lássam...De ha bemegyek, blabla... Jó mondom, így hamarabb szabadulok. Bemegyünk: Akkor itt most egy 500HUF belépő.Na ****!!!! Erről nem volt szó, csak 1%-ról. Jó, akkor ha így érzed, én megveszem neked.... És innentől kezdve kezdett rosszabb lenni, mint egy nagy hittérítés... A nagy panelek a szövegben, a nagy meggyőzés, miközben ő semmire nem akar rábeszélni... :D Oksi, bemegyek. Előadás. Egy nőci, ugyanazt mondja, mint tegnap hallottam. Már én is ki tudtam volna menni elmondani, hiszen egyszer hallottam, egyszerű a dolog, megértettem. A babaúszásosok megint lelkesen jegyzeteltek. Magam elé képzeltem a füzetüket, amiben minden egyes lapon ugyanez az előadás vázlata van :D :D Vége, köszi, sziasztok! "Na de nem győzött meg???" DEHOGYNEM!!! Arról, hogy köszi, nem kell!!! És a panelek: "Te érzelmileg labilis vagy, nem?" "Nem bízol bennünk, igaz?" Ja és az előadás végén: ki mit ért el: akik havi x ezret, y ezret keresnek vele, álljanak fel, a félmilliósak személyesen, stb. És láthatod élőben, és húsvér, és nem is okosabb mint te, és olyan egyszerű, hiszen segítenek, hiszen ő is érdekelt a te üzletedben... Ja, csak keresd fel a barátaidat, és ajánld nekik ezt a tuti üzletet, és akkor együtt lehet dolgozni, és élvezni, és ezt a borzalmas szöveget mondd el minden nap!!! (OFF: a babúszásos csalódottan mesélte, hoyg a régi barátaiban hogy csalódott, mert ők nem akartak vele együtt tuti üzletet építeni) És a pénzimádat: nekünk kell 65 Millió a jó élethez, akkor ezt hogyan érjük el. És a tábla sarkába írjuk fel ezt a bűvös számot, hogy tudjuk, miről is van szó :S Na mindegy, végre eljöttem... Hogy az ember milyen baromságokkal találkozik, és mennyi birka nézi eztvégig, és lelkes tőle... És még pénzt is keres vele.... Sokat is! Csak gyomrom nem lenne hozzá. Hát igen. Csak más a motiváció. Az én szeme előtt nem az lebeg, hogy fél év múlva legyen 2 autónk is. Csak annyi, hogy legyünk... Ehhez ez kevés :P Na mindegy, végre eljöttem...