csütörtök, november 16, 2006

Dackorszak

A szakkönyvek szerint 1 és 2 évesk kor között jön el a gyermek (és a szülők életében) a dackorszak. Jelentem eljött. Nem is kicsit! Pár napja egyre erőteljesebben nyivánítja ki az akaratát, főleg a nemtetszését. Elterelni nem lehet a figyelmét, jobb ha nem foglalkozunk vele, és akkor abbahagyja a sírást. Olyan édes, mert közben azért jön hozzám, hogy vígasztaljam meg, amit meg is tennék, de olyan dühös, hogy azt sem hagyja! :) De nincs min csodálkozni, ha egyszer én is makacs vagyok, mint az öszvér...

Ragaszkodás anyához

Körülbelül 2 hónapja Benus el sem szakad a sarkamtól. Ha játszik, akkor is a közelében kell lennem, ez eddig is így volt, de most már sehova nem mehetek egy lépést sem nélküle. Hiába, fiú a drágám, és belépett abba a korba, amikor elszakíthatatlan az anyjától! Pár év, és ezt fogom mindig visszasírni! Hiába jártunk kiskora óta mindenfele, és vigyáztak rá mások is, most be kell szoktatni őt egy gyerekmegőrzőbe, hogy én közben tudjak tornázni. Na, hát hiú vagyok...