csütörtök, május 24, 2007

Bringatúra

Hosszú agonizálás után végre összeszereltük a bringákat. (királyi többes valójában Győzőt és Márkot illeti meg :)) Ennek örömére Lucához és Bábihoz már bringával közlekedünk, meg néha nagyapához is. Ezek rövid távok, kerületen belül, biztonságos útvonalon. Legutóbb pedig Adri és Petra zsúrjára tekertünk át az északi vasúti hídon, ami Benének nagyon tetszett. Pedig vonat épp nem is jött. De ott volt alattunk a Duna (ez az én tériszonyomnak annyira nem tett jót), és rengeteg hajó. Be nem állt a szája egész végig, amíg a hídon tekertünk. Visszafele szintúgy. A Duna azóta nagyon jó barát, kár, hogy a partra nem merek lemenni Benével, mert tuti, hogy csak Mohácsnál tudnám kihalászni a vízből. Marad a hajókázás, ami épp gyermeknapi projektté lépett elő.

Babakocsibojkott

Na, nem Benus bojkottálná a babakocsit, mert ő bizony nagyon élvezné, ha hintóban érkezne mindenhova, de én igen. Ahova csak lehet - értsd: nem kell ügyet intézni, hogy addig Benét lekötözzem :) - babakocsi nálkül megyünk. Persze 3 lépés után Bene a karomba kéredzkedik, de érzéketlen szülő módjára fogom magam, és inkább belekezdek a "sétálunk, sétálunk..." vagy valami hasonlóan izgalmas mondókába, hihetetlenül érdekes dolgokat fedezek fel az út mellett (pl autó!!!), és ezzel máris elérünk a buszmegállóig. És így tovább. A csúcstúra, amikor a dédihez megyünk így, 2 átszállás, séta, hegynek fel a végén. Minden elismerésem Benéé, és megjegyzem, ő maga, a szuperkönnyű babakocsi nélkül még szuperkönyűbb.

Lassan csak elkezd beszélni ez a gyerek!

Hát lassan, de biztosan. Egyre több szót próbál utánozni, ami nagyon édes, mert a hangzás valahogy hasonlít az eredetire, de egyébként ki nem találnánk, hogy miről van szó. Pl. fogkefe=okkeke, papagáj=kakaka, ele...=elefánt De vannak határozottabb szavak is: csiga (na jó, nem ennyire tisztán), csüccs (ez olyan édes!!!). És van néhány mondóka, amit halandzsán elkezd, de nagyjából sejtem, miről van szó, és akkor nekem be kell fejeznem. A csip-csip-csókát mutogatja is.

Dolgozó szülők gyermeke

Benedek 1 hétre dolgozó szülők gyermeke lett. Az úgy volt, hogy anyának tanulnia kellett. Ráadásul ez nem volt neki elég, de még elkezdett a Dömével is üzletelni valamin, amibe nagyon lelkesen belerágta magát. De még ez sem volt neki elég, és fogta magát és elment itthonról és érettségit javított a munkahelyén. 3 egész napig. Na azért nem volt ez olyan tragikus senkinek sem. Anya élvezte, hogy 1 hétig nyüzsög, és hulla fáradt. Apa élvezte, hogy anya nem hívja már 3 órakor, hogy "mikor jössz ma haza???", és Bene is élvezte, mert mindig történt valami, volt Lucánál és Bábinál, és 2 napig meg nagyapánál, aki sokkal de sokkal engedékenyebb anyánál! Hát már ezért is megérte. Na és mi lett a vége? Mikor végre mindenki itthon volt, anya úgy gondolta, egész nap otthon is leszünk, és takarít, meg pihen. Még ilyet! Pedig Bene már nagyon beleélte magát a nyüzsgésbe.