csütörtök, október 30, 2008

Benedek a HŐS

A Képen ugyan nem Benedek látható, de minden valószínűséggel őt is így műtötték tegnap a Bethesda kórház fül-orr-gégészeti osztályán. Ma már itthon is vagyunk "lábadozunk", ami azt jelenti, hogy Bene nagyon is jól van. Egyelőre kettesben vagyok vele, mert anyu elvállalta 3 napra Villőt, hogy teljes erőbedobással Benedekezhessek. Mit is csináltak? Kivették Bene orrmanduláját, és mindkét fülbe tubust ültettek a dobhártyába, ami segíti a fülkürt szellőzését, és így a későbbi begyulladásokat megelőzi, a régebbieket meg kitisztítja. Hogy miért került erre sor? Nos az egy másik, hosszabb bejegyzés lesz majd. Bene egy hős volt. nagyon gyorsan regenerálódott lelkileg és testileg is, és úgy néz ki, alig emlékszik valamire. Mielőtt elvitték, kapott egy bódító orrcseppet, ettől kezesbárány lett és vigyorgott. Szépen elvitte a műtősfiú, onnantól nem tudom, mi volt vele, már csak akkor hozták vissza, amikor fölébredt, akkor elég zaklatott volt, ki akarta venni a branült, nyűgös volt, valószínűleg azért, mert ébresztették, nem pedig magától ébredt. DE mivel ő volt az első, muszáj volt gyorsan haladni. Jól gyógyult a seb, nem vérzett be, nem is kellett tamponálni. A fülébe is betették a tubust, amiatt majd rendszeresen látogatni kell a fülészt, és azt mondta, megvárják, amíg spontán kilökődik a tubus, ha meg nem, maximum 1 év múlva kiveszik. Egyelőre még jöhet genny a füléből, ami volt is benne, és le is szívták műtét közben. Délután már nagyon virgonc volt, nézelődött, szaladgált volna, játszott a többi kisfiúval. Amikor az első sírásból megnyugodott, próbált aludni, de csak pihennie sikerült. De egyszer csak felült az ágyban, és vidáman beszélgetni kezdett. Amikor felhívtuk Győzőt, azt mondta neki a telefonban, hogy "felébredtem". Délután meg elég nyűgös volt, valószínűleg az éhség, és némi fájdalom és fáradtság miatt. Kapott fájdalomcsillapító kúpot, amit később úgy kommentált apjának: "meggyógyultam". Nagyon otthonosan közlekedett a kórházban, csak este lábadt könnybe a szeme, hogy menjünk haza, de mivel ott voltam vele, nem volt ez sem olyan komoly. Este szerencsére könnyen elaludt, csak éjszaka kelt fel egyszer, akkor nem nagyon tudott visszaaludni, de az sem volt nagy probléma. Reggel aztán fél 6kor felvertek minket, lázmérés, felkelés, evés, vizit, és 8-kor már meg is kaptuk a zárójelentést, és jöhettünk haza. 8-10 nap a lábadozás, addig itthon kell lenni, de szigorú szobafogság csak 2 napig van, nagyjából óvatosan, de mindent ehet, és valószínűleg fájdalmai sem sokáig lesznek. Nekem elvileg egy széken kellett volna aludni, de a nővérrel végül megbeszéltük, hogy akinek nagy ágyban alszik a gyereke, az ráborulhat mellé, akinek meg rácsos ágyban, mint Bene, letehettünk egy polifoamot, és azon aludhattunk. Ez utóbbi amúgy tilos. Röhej, mert ok, hogy jogom van ott lenni, és az is ok, hogy ők nem tudnak ehhez semmit sem biztosítani, de akkor legalább ne kelljen rosszul éreznem magam, ha lefekszem magamtól a földre... Mindegy, 1 éjszaka volt, túléltük. Nagyon örülök, hogy csak egy mandulaműtét volt, mert a garatmandulásokat láttuk, mennyire szenvednek, ők szinte egész nap aludtak (valószínűleg mélyebben is voltak altatva) alig tudtak nyelni, aki meg igen, az általában hányt is. De ma reggel végül ők is hazajöhettek, és mára már jobban is voltak. DE az ő lábadozásuk nem lesz olyan könnyű szerintem.

3 megjegyzés:

V.Klein Brigitta írta...

Sok puszi a kis HŐSnek. Tényleg az, aki ilyen simán viseli a kórházat, műtétet, macerát.
Háááát Tünde, nem irigyellek mindezért. De szerencsére végre túl vagytok rajta.
Villő hogy bírta nélkületek?
Pusza
B

Mária írta...

Remélem, azért nem lesz rossz emlék a kórház puszi Marcsi

Mtunde írta...

Marcsi! Nem, a kórház egyáltalán nem rossz emlék, Benedeknek sem!
Puszi Tünde