szombat, november 22, 2008

Tessék, itt van!

Minap Benedekkel bukfencezni kellett újra és újra. Egy idő után mennünk kellett már, ezért mondtam neki, hogy ez lesz az utolsó. Jó, mondta, de persze utána is szeretett volna még bukfencezni, ezért mondtam neki: "Nincs több, elfogyott!" Benus erre fogta magát, elment a szoba ajtajáig, ott úgy csinált, mint aki kivesz a kezével valamit, majd odahozta hozzám, és beletette a kezembe, hogy itt van. Hát meg kellett zabálni. Persze, így már volt még egy bukfencünk! :)

hétfő, november 17, 2008

Családi anekdotakincs

Lassan itt lenne az ideje jegyzettömbbel közlekedni Bene mellett. Olyan sokszor mond, vagy csinál olyat, amit legszívesebben azonnal videóra vennék, leírnék, megörökítenék valahogyan. Aztán rohannak az órák, napok, és szégyen, de a legtöbbet elfelejtem.
De most azért leírok néhány nagyon kedveset:
Reggelente, ha apja fürdik, ő is közli. "Én is!" És bár máskor nem nagyon vetkőzik szívesen, sőt egyáltalán nem, ilyenkor hihetetlen gyorsasággal vet le magáról pizsamát, pelenkát, zoknit, és veti be magát szó szerint a habok közé.
Nagyon ügyesen szerel, és ilyenkor, ha például csavarozni kell, nyög, és mondja "Naaaon nehész!" Imádjuk, ahogyan ezt mondja. Ezt mondja akkor is, ha cipel valamit.
Villővel elég "érdekes" a viszonya, de mostanában nagyon szereti, ha apja a nyakába teszi, és ő meg "cipeli", persze szigorú felügyelettel. :)
És néhány gyerekszáj:
"Veszünk másikat!" Bármit, ha az elfogyott. Legutóbb ezt mondta arra is, hogy neki az egyik lábán van, a másikon nincs anyajegye. Amikor mondtam, hogy ezt nem lehet, akkor közölte: "Később!" Ez a másik, amivel meg tudja oldani a problémákat.
És a mai volt a csúcs: Vásárolni voltunk, és utána be akart menni egy másik boltba is. Mondtam, hogy ma már nem megyünk, anyának nincs több pénze:
"Veszünk másik pénz!"
"De azt nem lehet, ahhoz is pénz kell!" "Apának van pénze!" Na, erre varrjak gombot!
És egy meglepő mondata a hétvégéről. Olvastuk Anna és Petit, éppen a nyaralós történetet. Győző mondta neki, hogy mi is voltunk nyáron a Balatonnál, és fürödtünk benne. Erre Bene egy másik emléket vett elő a tarsolyából, amire mi nem is gondoltunk, szeptember elején lementünk Nóriékkal Földvárra, egy hétvégére. Győző nem is tudott velünk jönni, és bementünk csónakkal a vízbe. Bene addig nyúlkált a vízbe, míg egyszer csak belecsúszott, ráadásul ott már nem is ért le a lába. Egy szempillantás alatt átfordult a víz alatt, és a kezével kapálózott, így 10 mp-be sem tellett megtalálni. Akkor sírt, de azért viszonylag hamar megnyugodott, és utána is hajlandó volt még fürdeni. Azóta soha nem említette ezt az epizódott, de most: "Beleestem a csónakból a vízbe!" Hihetetlen, hogy mi mindenre emlékezhet már, amiket mi nem is sejtünk.

Almabál

Az oviban almabál volt, ahol mindenki pirosba öltözött, és Aletta jóvoltából az ismerős gyerekek még alma-fejdíszt is kaptak. A Papp gyerekek azonban inkább arról voltak felismerhetők, hogy megszállták a sok finom almás-sütivel megterített asztalt.

Elaludt

Bement a szobába aludni. Közben felkelt, hogy mégsem, de ki már nem ért. :)

Életképek

Nos, azért sokszor inkább itthon töltjük az időnket. Nemrég Győző pár nap szabadságot vett ki, és ezt kihasználva sokat játszottunk, és mulattunk. És ahogyan a képek mutatják, nem foglalkoztunk a rendrakással és egyéb huncutságokkal. :)

Állatkert

Kihasználva a novemberben is szép őszi időt, elmentünk Bencéékkel az állatkertbe. Elég hamar a játszótéren kötöttünk ki, ahol mindenki kedvére tombolhatott. És Villő is kibontakoztathatta majomképességeit. Közben készült néhány nagyon kedves kép Bencéről és Benéről, ahogyan egymásra hangolódtak. Igazán jó volt őket nézni, pedig még nem tudnak olyan gördülékenyen beszélgetni, vagy hosszasan együtt játszani, mégis alakul a dolog! És persze azért készült még néhány kép "csak úgy". Egyébként Bene most már abban a korban van, amikor sokkal többet megél a látottakból, és visszajelzést is ad. Gyakorlatilag 11-4 ig barangoltunk a parkban, nézegettük az állatokat.

Nézd, anya, csokis lett!

Nagy örömömre Benedek megszerette a nutellát. Igaz, így nekem sokkal kevesebb jut!

Dobogókő

Idén valahogyan jobban sikerül beosztanunk a hétvégéinket, és persze az autó is sokkal mobilisabbá és spontánabbá tudja tenni az életünket. Így többször is kisebb-nagyobb kirándulásokat tettünk. Például egy szép októberi napon Dobogókőt hódítottuk meg. Na, azért van még mit gyakorolni, és edzeni a kirándulási technikánkon. Az egy dolog, hogy Villő már nem fér bele a kenguruba, babakocsival meg ugye nem minden turistaútvonal járható, de hogy Benedek sokszor egy lépést sem hajlandó gyalog menni... Na, hát ezen már tudni kell segíteni! (Egyébként a "szedjünk leveleket, és majd bevisszük az óvodába, és ragasztotok belőle képeket" felkiáltás néha bevált! :))