kedd, január 27, 2009

Fogas kérdés

Villő fogzása fogas kérdés lett számunkra. A tünetek alapján azt hihettük, hogy már 4 hónaposan fogzani kezdett. Legalábbis mindig mindent a szájába vett, megrágott, és fél évesen néha hirtelen felsikoltott. Na, mindjárt kijön a foga, gondolhattuk. Sokan gondolták is, de én már nem hittem ebben.

számomra már csak az volt kérdés, hogy esetleg karácsonyra, vagy majd a szülinapjára lep meg minket első fogával. Karácsony előtt nagyon úgy nézett ki, addigra. A bal felső 2-es foga eléggé érezhetővé, majdhogynem láthatóvá vált. De VillőBoró inkább járni tanult meg a karácsony előtti hetekben, úgy vélte, arra sokkal nagyobb szüksége van. Fogak nélkül is mindig, mindent meg és el tudott ugyanis rágni. Aztán eljött a szülinapja, és akkor is csak annyit állapíthattam meg, hogy na, nemsokára itten már fogak lesznek. Még mindig láthatóan a bal felső 2-es látszott befutónak, de erősen tolakodott a többi fog is. Gondoltam, ha már ennyit váratott magára a fogsor, biztos nem a megszokott sorrendben érkezik. Tévedtem. 25-én, a szülinapi parti délutánján vettem észre, hogy a jobb alsó 1-es, vagyis a szokásos első fog, már nem csak keményedik az ínye alatt, hanem bizony recéi érezhetően kint vannak.

Éljen, itt van az első fog!

Na, erről aztán végképp ne várjatok még képeket. Amúgy is egy csomó másikkal tartozom! :)

Dumagépek

Mára már 2 dumagépem is van. Az egyik ugye mindig is az volt, csak mi nem értettük. Legújabb kedvenceim, amikből már van, amit régóta használ:
  • szerintem
  • és mostanában: "most nem érek rá!"
  • persze

És kezdenek összemelegedni Borókával is. Mostanában már több közös viccelődés, játék, odafigyelés van. Egyik nap pedig beszélgettünk Benével, és a családi kapcsolatokról esett szó. Mondtam neki, hogy anya apa felesége, mire ő: "Nekem Villő feleség!" :) Milyen jogos észrevétel. Amikor mondtam, hogy inkább válasszon valakit az oviból a kislányok közül, aki tetszik neki, azt válaszolta. "Nem, nekem csak Villő tetszik!" Nagyon meghatott, hogy ezt mondta.

Villő is beszél, de ő megvárja a csöndet, a figyelmet. Ő nem dumál csak úgy bele a nagyvilágba. Már egészen kicsinek is ilyen volt. Akkor gügyögött, gőgicsélt, ha csend volt, ha rá figyeltünk, vagy ha egyedül játszott a járókában. Most is így van, de azért bővül a szókincse:
  • apa, pa, papa
  • lámpa (ez is apa, és néha keveri, hogy mikor kire mutat)
  • csüccs
  • hoppá
  • brrr
  • baba
  • és nagy ritkán mama (ez nem tudom, hogy tudatos-e)
  • Benét nem mondja, de egyértelműen rámutat, ha Benét emlegetjük.

kedd, január 20, 2009

A fogyasztói társadalom legifjabbjai

Egyik este Benét öltöztettem pizsamába. Fel tudna öltözni a ravasz, HA lenne elég türelmem-időm-kitartásom-elszántságom-határozottságom. Inkább felöltöztetem. De eközben is elfut, elmászik, kibújik, röhög. Ekkor közöltem vele, hogy "Elfogy a türelmem!" Bene válasza: "Van még pénz!"

hétfő, január 12, 2009

Fogyásos kis coming out

Az vagyok, amit megeszek?

  • Ezt elsősorban a vegetáriánusok szokták emlegetni, amikor megpróbálnak lebeszélni a zamatos sült húsról. De néha én is elgondolkoztam rajta, vajon hogyan is mutatnék, ha kirajzolódna rajtam mindaz, amit enni szoktam. Hát bizony elsősorban csoki- és nutella-nyúlványaim lennének jó sok péksüteménnyel, tortával, és persze pizzával, paprikás csirkével, és egyéb finomságokkal. Nem megvetendőek ezek az ételek, de bizony elérkezett nálam az idő, amikor úgy éreztem, alaposan eltolódott a mérleg nyelve a bevitt táplálék vitaminmennyiségétől a kalóriaértéke felé. Hosszú út vezetett idáig, amit ebben a kis bejegyzésben nem szeretnék megosztani a Kedves Olvasótáborral, mert az már felérne egy nagy Coming Outtal. Elég most egy kisebb is.
  • Szóval ősszel úgy döntöttem, hogy ebből elég. Már szó szerint a bőrömön is éreztem, hogy ez így nem lesz jó. És itt most nem csak a néhány rám rakódott kilóról beszélek, de a mindennapos közérzetemről, a fittségemről, energiaszintemről és a lelki állapotomról is. Ismertem magam annyira, hogy tudjam, nem lesz elég, ha levadászok a netről egy tetszetős étrendet magamnak (megjegyzem, az én édesszájú és vitaminkerülő étvágyamnak nehéz is lett volna ilyet találni), vagy valami divatos gyors diétába fogok, mert ezekben nem is hittem. És magamban sem, hogy betartanám az előírásokat. Jobbnak láttam inkább személyre szabott segítséget kérni. Itt jött anyu, aki már egy ilyen diétán és fogyós kezelésen túl volt, sikerrel. Látva őt, és az eredményét, adtam egy esélyt magamnak és a kezelésnek.

  • Hát most mit mondjak. Mikor elém tették az étrendet, bizony, megijedtem. Ugyan maguk a fogások nem voltak ellenemre, de erős kétségeim voltak afelől, hogy az én csokoládés táplálékkiegészítőim nélkül én ezt éhezés nélkül bírni fogom. És láss csodát.
  • Talán a 3 napos méregtelenítésnek köszönhettem a dolgot, de addigra már mindegy volt, mit eszek, a kevéssel is beértem, és egy egyszerű kefirnek is nagyon örültem. De ennél több is történt bennem, ugyanis önbizalmam lett. Rájöttem, hogy tényleg sokkal kevesebb, és minőségibb táplálék bevitelével is jól lehet lakni. Sőt. A jóllakás is mást jelent már, mint a bendőszakadásik evést. Jól esett a sok zöldség és gyümölcs, ami addig soha. És azóta is.
  • 2 hétig minden nap jártam masszázsra, tekercselésre és nem utolsó sorban ellenőrzésre. Mert egy külső személynek azért mégiscsak kínos lett volna bevallani, hogy nem azt ettem, amit ők mondtak. De nem is volt ilyen vágyam. Jól eset az és annyi, amit ők ajánlottak. Aztán 2 hét elteltével, és 3,7 kilóval könnyebben némileg magamra lettem hagyatva, legalábbis, a kontroll enyhült. Már én dönthettem el mikor szeretnék visszajárni. 2 hetes időközöket láttam elegendőnek. Aztán enyhítettem az étrendi kötöttségeken, ráadásul jött a karácsonyi időszak is. Mégis, a következő 3 hétben újabb 2,5 kilótól szabadultam meg. Igyekeztem a legfontosabb szabályokat betartani: napi 5x, keveset enni, ebből 2x legalább zöldséget, gyümölcsöt, kevés szénhidrátot. De ebbe már belefért néhány falat sütemény, vagy csoki is, és kevesebb körettel bármilyen főétel.
  • Most, hogy lassan kezdem jól érezni magam a bőrömben, érzem, hogy azért elég síkos a talaj, amin járok, és bizony még mindig könnyen elcsúszhatok. Azért már nem olyan szűk a gyomrom, hogy ne férjen bele egy nagyobb adag ízletes ebéd, ha éppen az van terítéken, és bizony az édesség utáni vágyam sem szűnt meg teljesen. Így aztán talán most van még leginkább szükség az önuralmamra és a visszafogottságomra. De, azt ígérték, hogy ha 2-3 hónapig betartom az étrendi szabályokat, akkor mindez már természetessé válik, és inkább ilyen ételekre fogok vágyni, mint rántott húsra sült krumplival, vagy ha eszem is azt, másnap már biztos inkább egy jó salátát ennék. Meglátjuk. Egyelőre úgy néz ki, igazuk van. És én pedig örülök.