péntek, február 06, 2009

Mókamester-tornásznő-gyereknő

Villő hihetetlen gyorsasággal kezdett el mászni, majd felállni és járni. Karácsonyra már biztosan lépegetett, és azóta ez csak ügyesedik. Mostanában azzal szórakozik, hogy a kisszékre ül, majd feláll, és ha tud, onnan még tovább mászik. Ő lesz az a gyerek, akit előbb utóbb a csillárról fogok leszedni.

De vannak még más vicces figurái is: pl fogja magát, és fejre áll. És hosszasan úgy marad.

máskor csak nézelődik, és játszik. Bene papucsát előszeretettel hozza-viszi, vagy a kezére húzza. Venni kell neki igazi karkötőt, meg nyakláncot, mert ha nem derült volna ki, NŐBŐL VAN!
Borcsa igazi gyerek kezd lenni. Mutatja, mit szeretne. Magyaráz, egyre többet. Néhány szót mond: apa (néha ez lámpa is, illetve ha megkérdezzük, hol van apa? néha a lámpára mutat), hoppá (ha valami leesik, vagy ő elesik), csüccs, és ott. Mutat, és kifejezi, mit szeretne. Labdázni szeretne, kiválasztja a babákat, kisállatokat a legóból. Őt az építés nem érdekli. Csak a figurák. Leül olvasni, végignézi a könyveit. Elmatat valamivel egy rövid ideig, majd keres mást. Felfedez ok-okozatokat, kezd mögé nézni a dolgoknak, hogy mi honnan jön, és hova megy.

Jön megy, hoz-visz, utánozza Benét, kukucsot játszik, és bolondozik, sikítozik, ha Bene erre reagál, és ezzel játszanak. Mert íly módon már játszanak is. És ezt látni az egyik legnagyobb boldogságom!

Nincsenek megjegyzések: