péntek, február 06, 2009

Tubus második felvonás

Január közepén ismét a Bethesda kórház vendégszeretetét élvezhettük. Még decemberben kiderült, hogy Bene jobb (és amúgy rosszabb állapotú) füléből kilökődött a tubus, és ezt a vizsgálatok alapján vissza is kellett tenni. Ez csak egy ambuláns műtét, ami még annyira sem viselte meg Benét, mint az előző. Az alábbi kép éppen akkor készült, amikor megkapta kis dormicumos orrcseppjét. Persze tiltakozott ellene, de a részegséget élvezte. Olyan édesek ilyenkor: vihognak, dülöngélnek, de nem alszanak el. Viszont kezesbárányok lesznek, és a műtősfiú simán el tudja vinni őket. Most az altatás is felületesebb lehetett. Tubust nem kapott, és nagyon könnyen, és jól ébredt. Nem sírt, és szinte azonnal ki akart jönni az ágyból, nem volt fáradt. 1 óra múlva már nem tudtam ágyban tartani.
És ekkor kezdődött az autózás, és rajzolás a szomszéd ágyon hasonló műtéten átesett kisfiúval. Sőt, Bene megtanult UNO-zni is, ha már egyszer ott voltunk. :) Aztán délután 5 órakor távozhattunk. Hamarabb is lehetett volna, de a doki nagyon elfoglalt volt. A képen látni, ahogyan a branülös kezét kicsit "bénán" tartja. Ő csak a műtét idején kapott infúziót, de a branült csak távozáskor szedték ki a karjából. Na, ez volt az egyetlen, és maradandó emlékekkel járó trauma. Ugyanis az nem elég, hogy kicsit kellemetlen, amikor felszedik a ragasztószalagot, meg kihúzzák a tűt, de meglátta, hogy onnan vér folyik, és akkor aztán nem lehetett megnyugtatni. Én meg nem tudtam valami ügyesen kezelni a helyzetet, és közöltem: "olyan vagy, mint az apád!"
Másnap már ment is Bene oviba. De a kis karszalagját nem hagyta levágni, az csak pár napja kopott le a karjáról, és tettem el emlékbe neki.

Azóta voltunk már kontrollon Először még folyt a füle, ekkor a doki megijesztett, hogy lehet, hogy ez mégis genny, bár a tenyésztés negatív lett. És lehet, hogy egy feltáró fülműtét is kellhet, ha nem javul. Antibiotikumot kellett volna szednie, ami pár napig nem volt a patikában, de a füle már aznap estére nem folyt. Így aztán később sem adtam be neki. A mai kontroll alapján nem is kellett.

Bene élményei, emlékei csak jók a kórházról. Egyrészt ott van Marcsi, akivel mindig találkozunk, és kap valami kis apróságot. (Anya meg egy finom kávét! ) Másrészt a műtétből csak annyira emlékszik, hogy aludt. És akárhányszor megyünk a kórházba, közli, hogy ő most inkább menne oda be aludni. Az mégiscsak jobb, mint amikor fel kell feküdnie a vizsgálóasztalra, és a doki gyorsan ide-oda belenéz.

Nem tudom, meddig kell még járnunk, és hogy ez végleg megoldja-e a helyzetet. Most itt állunk. Közben Bene elkezdett fantázia-játékokat játszani. Pl. jön a sárkány, és ő elküldi. Meg szituációs játékai is vannak, amiket kommentál, párbeszédeket játszik el. Néha még bábozás-szerűt is csinál. Máskor csak Villőnke mond olyanokat, amiket tőlünk hall, és rá tud húzni a helyzetre. És már válaszol a Miértekre. Lassan kérdezni is fogja. Nemrég babzsákot varrt mama, és együtt festettük rá a jelét. vagyis én rajzoltam, ő kifestette. Nagyon szép lett. Színátmenetes. Ő csak bátran hordta fel a különböző színű festéket, én a maradékot felitattam, és nagyon egyedi lett. Elővettem az ezerarcú természet című csehszlovák szuperkönyvemet, és nagy érdeklődéssel nézegette a képeket. Judit is nagyon halad vele, és a logopédus is bizakodik. De egyelőre még csak gyűjtögeti a hangképzés trükkjeit, mármint mi még nem látunk semmi változást. Biztosan ez is úgy lesz, mint annyi minden. Egyszer csak majd már jól mondja. Addig meg tolmácsolok, ha kell. "Anya, tudnál segíteni?"

És hát nem vagyok meggyőződve, hogy Villővel nem ugyanitt fogunk kikötni előbb-utóbb. Merthogy ő is taknyos már 3 hónapja. De legalább szövődmény még nincs.

Nincsenek megjegyzések: