hétfő, március 30, 2009

Élet az anyaméhben

Minap fényképeket nézegettünk, előkerült az is, amin Benét várom, és már kerekedik a pocakom. Mondtam neki, hogy ott volt a hasamban, mire Bene: "Szeretnék visszabújni a pocakodba!" Én nem tudom, mire emlékeznek a magzati korból, de ez a megjegyzés egyértelművé tette, hogy az ő elképzelésében ez egy nagyon jó dolog. Fogalmam sincs, mikorra veszik ki belőlünk ez az érzés, mert amikor én elképzelem magam anyukám hasában, már csak egy apróra összehajtogatott, gyűrött babára gondolok, és nem feltétlenül a boldog, gondtalan lebegés jut eszembe. Túlzottan előtörnek a racionális gondolatok, hogy akármilyen nagy is az a várandós has, hozzá képest viszonylag nagy baba bújik ki belőle. :) De tény, ami tény, mindkét gyerek sokáig szeretett még összekuporogva pihegni rajtunk. Villő kifejezetten igényelte a bebugyolálást is, Bene csak a szívverésünket.

Nincsenek megjegyzések: