csütörtök, április 30, 2009

Janka Száva

Így hívják egy cyber-barátnőm 3 hónapos kislányát, akinek sorsát a világhálón keresztül, és néha személyesen is követem. Az anyukával, Enivel nagyon érdekes pontokon fonódik össze az életünk. Mindkettőnk fiát Benedeknek hívják. Amikor először találkoztunk, még nagy pocakkal jött hozzám egy csomagért, de tőlem már a szülőszobára ment. Olyan volt, mintha része lettem volna a szülésének, mert olyan közvetlen volt, első találkozásra megölelt. Azóta személyesen kétszer találkoztunk. Egyszer egy fórumos találkozón, és egyszer szerdán, mert meglátogattuk őket. Sokszor felvetődött, hogy jó lenne összefutni, de sosem realizálódott. Most, amikor meg igen, nem is értem, hogy eddig miért nem? Hiszen olyan egyszerű volt elmenni hozzájuk, beszélgetni egy kicsit és megérteni egymást.

Most nem tudtam várni, mert Eni nem volt jól. Mert fél éve hordoz egy terhet, amit fel sem foghatok. Még félidős terhesen megláttak az uh-on Janka veséin 1-1 tágulatot. Nem tudták, hova fut ez az egész ki, de tudták, hogy valahol-valahogyan kezdeni kell vele valamit. Akkor a koraszülesztéstől az akár túlhordásig, és zavartalan szülésig minden flemerült. Már ezt a bizonytalanságot is nehéz lehet elviselni, azt meg pláne, hogy mi lesz utána? Mi ez az egész? Eni fogta magát, és keresett, kutatott, olvasott, és azért legalább valami kép kialakult benne. És közben remegett. Megszületett Janka Száva, és az első sms már arról szólt, hogy pisilt is a kisasszony, nem kellett vele sehova sem rohanni. Azóta is erős kontroll kiséri őket, és eljutottak oda, hogy pár nap választja el őket a műtéttől, mert a betegebb vese egy részét el kell távolítani.

De nem ezért nem tudtam várni. Pedig ez is bőven elég indok lehetett volna. Azért nem tudtam várni, mert Enit nem értik meg sokan. És ez még hagyján, de nagyon nem értik, és még a legrosszabb pillanatban meg is támadták, hogy ő az orvosok véleményével szembenállva nem hagyta kivetetni magából Jankát, vagy hogy nem volt elég körültekintő, hogy megtudja, mi is ez a betegség. És hogy a lánya betegsége mögé bújik, csak ezen tud szenvedni, és persze emiatt aztán érzékeny, és sérthetelten is egyben. Az egy dolog, hogy ez mind nem igaz. Én is ugyanazokat a hozzászólásokat olvastam, ugyanazokat a mondatokat, szavakat, és mégis teljesen más lett a képem Eniről. De még ráadásul olyan helyzetben érkezett ez a vád, amikor Eninek semmi ereje nem volt nyelni egyet és továbblépni. Ismerem ezt az érzést, és nagyon együttéreztem vele. Én is remegtem fél évig Benéért, hogy mi lesz a fülével, mi lesz a beszédével, a mozgásával, fejlődésével. És bár az egészen más szinten tartott bennem feszültséget, mégis kaptam rosszkor rossz mondatot, és az akor olyan volt, mint kés a szívemben. De még jól megforgatva. Így hát mentem Enihez, hogy ne csak virtuálisan öleljem meg, és olyan jól esett a találkozás. Szenvtelenül még én töltődtem fel a társaságukban. Élveztem az otthonuk melegét, Janka és Benedek visítását, és örültem a társalgásnak, ami ennél a bejegyzésnél sokkal hétközanpibb szinten folyt. Mégis ezt a bejegyzést hozta ki belőlem, hogy innen is biztosítsam Enit, hogy szeretjük őt, és nagyon izgulunk és imádkozunk értük. Főleg május 11-én, és bármikor, amikor arra szükség van.

1 megjegyzés:

vbea írta...

Nem tudom elégszer, elég helyen kikiabálni magamból... milyen jó is az "időben érkező ölelés"! Ez most az volt. Azt is, amikor érti és érzi valaki,hogy nem elfogadni és szeretni kell minket, elég meghallgatni, esetleg hallgatni. Köszönöm.