csütörtök, április 02, 2009

Soproni beszámoló

Jozsó jóvoltából végre képes beszámolót is írhatok a soproni hétvégénkről. (Igaz, eddig semmilyet se írtam. :))

Szóval az úgy volt, hogy kaptunk néhány kedveszményes üdülésre jogosító kupont az egyik soproni szállodából, és gondoltunk egyet, és megszerveztük, és elmentünk. A szervezés nagy része abból állt, hogy társaságot kerestünk magunknak. Találtunk is! Hívtuk Nórit és Jozsót, Bene keresztszüleit, és a Vályi családot. Így a gyerekeknek is volt társasága, és nekünk is. Nagyon jól összejött a dolog, nem függtünk egymástól, de amikor úgy alakult, akkor közösen kirándultunk, ettünk, játszottunk, viszont egymástól függetlenül tudtunk pihenni, és a fiúk még wellnesseltek is. Ebből most mi, anyukák kimaradtunk, de csak azért, mert én személy szerint nem is nagyon vágytam a jakuzziba. Tulajdonképpen nekem az össz wellness igényem annyi lett volna, hogy néhány órát egyedül lehessek csak úgy. :) hihetetlen igénytelen lesz az ember így 2 gyerek után, nem?

De hát ugye fényképes beszámolót igértem:

Első nap reggeli után a szálló parkjában kezdtük meg tevékenységünket. Kis mászókázás-libikókázás után nekiindultunk a Sörház-dombi kilátónak. Amint a képeken is látszik, a soproni klímát nem viselte meg a kezdődő tavasz, sok helyen volt még hó. És bizony, az időjárást az sem nagyon hatotta meg, hogy már március 21-ét írunk, és Benedek igenis hátizsákkal felszerelve érkezett, rajta ugyan nem múlott a meleg szállítása. Lehet, hogy az volt a baj, hogy senki nem pakolta be neki?

A kilátót nagyon élvezte mindenki. Benedek meglepően sokat gyalogolt saját lábán, és néha Villő is lekéredzkedett a nyakunkból. Bár szívesen letért volna többször is az útról. A kilátóban persze a kicsiknek nem a pazar kilátás a lényeg, hanem a lépcsők! Délután pihentünk, a fiúk fürödtek, majd este felköszöntöttük a névnaposokat. (Benét és Bencét) Bene mostanában tud zavarban lenni, ahogyan az a képen is látszik. Villőt pedig muszáj volt megörökíteni, ahogy magába tömte a csokit! Másnap lassan elhagytuk a szállodát, és Nagycenk felé vettük az irányt. Megnéztük a kastély kiállítását, illetve őszíntébb lenne azt mondani, hogy átrohantunk rengeteg termen, és némi benyomást próbáltunk szerezni arról, hogy mik vannak a vitrinek mögött, de túl közel nem jutottunk hozzájuk. talán Nóri és Jozsó tudnának mesélni, hogy mik voltak kiállítva. Majd átmentünk a vonatokhoz. Bár a kisvasút még nem járt, de szerencsére volt kiállítva néhány régi gőzös. Bene bele is élte magát a masiniszta szerepébe. Már csak egy ebéd kellett mindenkinek, majd hazaszáguldottunk. Elég rövid, de pihentető és tartalmas hétvége volt. Benedek hazafele ugyan aludt 1 órát, de előtte és utána azon sírt, hogy ő nem akar hazamenni, és menjünk vissza a szállodába. Még jó, hogy be tudtuk neki igérni, hogy húsvétkor Kiskunmajsára megyünk nagyiékkal és Gyuriékkal, különben nem tudom, mi lett volna. Így sem tudom, mi lesz húsvét után, mert havonta nem tudunk elutazni valahova a gyerekek kedvéért sem. :(

Nincsenek megjegyzések: