hétfő, június 22, 2009

Apának

Tegnap vendégségben voltunk Polliéknál, Virág - leendő keresztlányunk - keresztelőjét beszéltük meg, ami jövő héten lesz. És ha már elmentünk Mányra hozzájuk, ott voltunk egész nap. A gyerekek alig akartak hazajönni, és számunkra is repült az idő.

Annyira, hogy teljesen elfeledkeztem róla, hogy tegnap apák napja volt. Pedig készültem, hogy megköszöntjük APÁT, aki az utóbbi években méltatlanul elhanyagolódik, ha köszöntésekről van szó. Tudja rólam, hogy imádom a meglepetéseket és az ajándékokat, és nem rest mindig készülni is valamivel. Lassan már irulok-pirulok, amikor kapot valami apróságot, vagy nagyobb dolgot (legutóbb befizetett egy day-spa-ba kozmetikushoz), miközben én estére lestrapált fejjel adom át neki a 2 kölköt, és rogyok bele a kanapéba és a hímzésembe, hogy kicsit kikapcsoljak. Pedig annyiszor és annyit lehetne neki megköszönni, és annyiszor felköszönteni.

Nekik nincs férfiak napja, és valljuk be, apák napját sem ünnepeljük igazán. Annyi előkészületet azért tettem, hogy a Jól-Lét Alapítvány felhívásra küldtem apáról és gyermekeiről 1-1 képet, melyek számomra a legkedvesebbek. Ha minden igaz, tegnap a Feneketlen-tónál lévő Apák Napi rendezvényen ezek is kiállításra kerültek.

És ma pedig megint apa meglepetését élvezhetjük. Még 2 hete vett koncertjegyet, oda megyünk. Én irulva-pirulva, de hálásan. Ő meg a lehető legnagyobb természetességgel. Mert ő már csak ilyen. Szeret minket.

Azért valami van mostanában, ami, remélem, őt legalább olyan örömmel tölti el, mint engem. Benedek belépett apás korszakába, és sülve főve apával lenne, akár csak apával. Villő pedig mindig is apás volt, és az is maradt. Így mostanában, ha hazajön, mindkét gyereke rajta csüng, és ezt jó látni!

Bartos Erika: Apához

Mikor leszek én is felnőtt?

Mondd el nekem, Apa!

Nem vagyok még iskolás,

De nem is vagyok baba!

Mondd el nekem, milyen érzés

Apukának lenni?

Szeretsz-e, mondd, korán reggel

Dolgozóba menni?

Jó érzés-e hazaérni,

Megölelni engem?

Látod-e, hogy egész kicsit

Ma is nagyobb lettem:

Jó érzés-e betakarni,

Puszit adni este?

Maradj itt az ágyam mellett,

Kérlek, ne menj messze!

Rajzoltam egy képet Neked,

Te vagy rajta, nézd meg!

Én vagyok a kisgyerek és

Kézen foglak Téged!

Örülsz neki? Vigyázol rá?

Mi vagyunk a képen!

Én vagyok az Apukámmal,

Ketten, kéz a kézben!

Nincsenek megjegyzések: