péntek, július 31, 2009

Ha nyár, akkor Balaton!

A balcsin igen jó időnk volt. Mondhatnánk, hogy gatyarohasztó meleg, de azért persze, egy vízparti nyaralóban ez nem okoz akkora gondot. A gyermekek nagyon vigyáztak a bőrükre, és bőszen kenegették magukat és egymást a naptejjel. El is fogyott 1 hét alatt majdnem az egész flakon. :)
A stég sok mindenre jó. Ugyan megérkezésünkkor határozottan elmondtam, hogy 1. és talán egyetlen szabály a hétre, hogy a stégre egyedül nem mehetnek, ha Villő felmenne, Bene azonnal szóljon nekünk, és ne menjen utána... Azért a héten mindvégig a stégen tartottuk a szemünket. Először is Bene 2 napig úgy értelmezte, hogy a stég az a hosszú palló utáni rész, ahol kiszélesedik, a pallóra tehát rá lehet menni. Másrészt meg oda-vissza cikáztak állandóan. Reggel első dolguk volt kimenni, este meg még a naplementét meg kellett nézni. És hát milyen csoda, hogy a stégről is látni lehetett a ház mögött gyakran elsuhanó vonatokat. Most már 2 vonat-fun gyermekünk van egy apával. :)
A stégen legkevesebbet napoztunk. Bár próbálkoztunk árnyékoló sátrat odatenni (befújta a szél a vízbe, és a gyerekek véletlenül sem mentek bele), és mi is próbáltuk néha leheveredni. De alapvetően ne 2 igencsak kiskorúval próbáljon az ember relaxálni a napon.
Íme az egyik a sok eszköz közül, amivel meghódítottuk a magyar tengert. Bene szuper fülvédő felszereléssel volt ellátva, de e mellett is nagyon vigyázott magára. És most kivételesen nagyon hasznosnak ítéltem a sekély déli partot. Villő is nagyon bátor volt az első orra bukásig, amit rögtön a másik a követet. "Pedig mi mondtuk, hogy vigyázzon, és fogja a kezünket!" Ezután 4 napig szoktattuk a vízhez. Elsősorban az én nyakamba csimpaszkodva volt hajlandó bejönni, vagy a matracon ülve, vagy csónakban. Aztán egyik napról a másikra, pont az utolsó fürdős napon, szombaton megint legyalogolt a lépcsőn, és újra hódítani kezdte a vizet, a nádast, a kacsákat. Már fuldoklott a vízben, olyan mélyre ment, de nem tudtam meggyőzni, hogy a parttal párhuzamosan is kilométereket lehet gyalogolni, és a kezemet sem olyan ciki fogni közben. :) Vasárnapra lehűlt az idő és a víz is, de ez már akkor nem zavarta. Jégbefagyott lábakkal mehettünk vele be ismét.
Hát igen, a naplemente. gyönyörű, amit ezek a mobilos képek véletlenül sem adnak vissza. Minden este megnéztük, és gyönyörködtünk, még a gyerekek is nyugisabbak voltak ebben a fél órában. Ennél már csak egy szebb dolog volt, este 10-11 tájban kettesben kiülni-kifeküdni a stégre, nézni a csillagokat, és hagyni, ahogyan beszippant az űr. (és még szúnyogok sem jöttek, és hullócsillagot is láttunk!)
Ez az utolsó kép amolyan ráadás a 2 évvel korábbi hasonló képre. Akkor is hasonló elrendezésben, és ugyanezen a csúszdán pózoltunk, csak Villő volt még elrejtve bennem. És a lényeg, akkor is Mauróból jöttünk ebéd után. :)

szerda, július 22, 2009

Anya, az nem úgy működik

Tegnap jöttünk hazafele a Kacsóh Pongrác úton. Mint mindig, most is elmondtam a régi albérletünk elé érkezve:

- Tudod Bene, itt van az a ház, ahol anya és apa lakott, amikor még anya hasában voltál. - Erre Bene:

- Anya, az nem úgy működik, én nem voltam a pocakodban amikor kicsi baba voltam. Csak Villő volt.

kedd, július 21, 2009

Egy kimaradt sorozat

Persze, amióta megint nincsen fényképezőgépünk, több kimaradt sorozatom is van, de néha már olyan későn kapom meg a képeket, hogy értelmét veszti feltenni őket. Ezek a képek azért nem ez a kategória. Még júniusban ünnepeltük Villő névnapját. Szerencsére nem kellett nagy fejtörés, mit kapjon egy másfél éves kislány. Persze, hogy babát. Olyat, aminek van cumisüvege, kanala, tálkája, bilija, stb. Bejött. :) Nagyon tetszik neki, azóta is minden nap előveszi, és kicsit babázik.
Posted by Picasa

péntek, július 10, 2009

Rita játéka

Végre fotókkal is bizonyíthatom, hogy Rita játékán felbuzdulva én is elkészítettem a kis gyergyói mintás hímzésemet, egy könyvjelző formájában.
Egy kedves ismerős néni fogja kapni, akitől holnap rengeteg keresztszemes mintát, vásznat és fonalat kapok majd, mert ő már sajnos nem lát jól az ilyen apró kézimunkához.
Már több könyvjelzőt is készítettem, oldalt leszegtem az anyagot (ezt most csak a 2 végén kellett, mert 6 centi széles aida szalagra hímeztem - a fonal most kivételesen dmc - de a színe miatt ezt választottam, én amúgy az egyszerű puppets-el szoktam, és meg is vagyok vele elégedve, sőt!), a végeit kirojtoztam, és a hátsó oldalára cikk-cakk ollóval kiszabott, a hímzéshez harmonizáló anyagot vasaltam fel 2 oldalú vasalható közbéléssel. Így tartást is kap a könyvjelző, és a hímzés fonákja sem látszik, se nem foszlik. Persze az eddigi munkák sajnos nem lettek megörökítve, de terveim között még rengeteg könyvjelző szerepel, így majd egyszer a fonákoldalt is megmutatom. :)

Még egyszer köszi Ritának a lehetőséget, és az ötletet. Valami perverz (Győző szerint legalábbis) vonzalmam van az ilyen népi motívumok felé, miközben a lakásunk berendezése teljesen modern, ha nem lenne ennyi cuccunk, még minimalista is lenne. Ennek ellenére nagyon szeretem a beregi mintákat is (csak nem piros-fekete színben, most éppen bézs-barnával hímzek egyet...), és ezek a gyergyóiak is nagyon bejönnek. Hiába, az emberben furcsa ellentétek lapulnak. Már ha ez egyáltalán ellentét. Hiszen ezek a minták nekem a modern környezetből sem rínak ki egyáltalán. Sőt, sokkal inkább otthonossá, bensőségessé teszik azt, ahogyan a szobánkban a régi Singer varrógép is megfér. :) Na, de majd ha elkészül a dobozom, akkor annak kapcsán még biztos fogok írni erről.

szerda, július 08, 2009

Ilyen kell, és ez a könyv is!

Ezt a szuper könyvet sorsolják ki a az alábbi blogon jelentkezők között. Hát, mit ne mondjak, nagyon szeretném megnyerni. :) De ha már arra tévedtem, hát körbenéztem, és találtam egy számomra eredeti ötletet:
Most igazán sajnálom, hogy nem tudok varrni. Már csak azért is, mert ha most egy ilyen dolgon kezdenék le megtanulni, akkor asszem meg is őrülnék. Egy finn keresztszemes-bolt (nyugodtan megnézhetitek, ugyanis angol nyelven is elérhetők. :)) oldalán találtam erre a szuper kis hímzős-tároló-neszesszerre, de azt hiszem bárki bármire szívesn használna ilyet. Nekem már beindult a fantáziám már csak össze kell állnom Dórival, és megcsinálni. :) Már ha ő is akarja. :D

kedd, július 07, 2009

Virág

Múlt vasárnap egy életreszóló eseményben volt részünk, ugyanis keresztszüleivé váltunk Virágnak. Virág a maga 20 hónapos módján kellően tiltakozott, mi azonban csakazértis komolyan gondoljuk, amit megfogadtunk. Ahogyan a lelkész mondta, ez egy "életre szóló program". Eddig is szívesen mentünk Polliékhoz látogatóba, de most már még 1 kapocs összeköt minket.
Aznap, mint egész júniusban, viharos volt az időjárás. Az istentisztelet után persze kivilágosodott, Polliék tehát úgy döntöttek, kerti parti lesz mégis. Kipakoltunk, megterítettünk, ettünk egy jót, majd jött a zuhé. A mellékelt kép mutatja, hogy ez valójában cseppet sem zavart senkit. Aztán kisütött a nap, gyönyörű nyári idő lett, a gyerekek boldogan pancsoltak a pocsolyákban. Délután 4-re újra megterítettük az asztalokat, Polliék mányi barátait vártuk a második felvonásra, ekkor jött egy újabb égi áldás, de türelmesen vártunk, és utána ismét szép idő lett. Hazafele pedig még szivárványt is láthattunk. Nagyon megható volt, hogy pont akkor, pont a keresztelői fogadalom után...