péntek, július 31, 2009

Ha nyár, akkor Balaton!

A balcsin igen jó időnk volt. Mondhatnánk, hogy gatyarohasztó meleg, de azért persze, egy vízparti nyaralóban ez nem okoz akkora gondot. A gyermekek nagyon vigyáztak a bőrükre, és bőszen kenegették magukat és egymást a naptejjel. El is fogyott 1 hét alatt majdnem az egész flakon. :)
A stég sok mindenre jó. Ugyan megérkezésünkkor határozottan elmondtam, hogy 1. és talán egyetlen szabály a hétre, hogy a stégre egyedül nem mehetnek, ha Villő felmenne, Bene azonnal szóljon nekünk, és ne menjen utána... Azért a héten mindvégig a stégen tartottuk a szemünket. Először is Bene 2 napig úgy értelmezte, hogy a stég az a hosszú palló utáni rész, ahol kiszélesedik, a pallóra tehát rá lehet menni. Másrészt meg oda-vissza cikáztak állandóan. Reggel első dolguk volt kimenni, este meg még a naplementét meg kellett nézni. És hát milyen csoda, hogy a stégről is látni lehetett a ház mögött gyakran elsuhanó vonatokat. Most már 2 vonat-fun gyermekünk van egy apával. :)
A stégen legkevesebbet napoztunk. Bár próbálkoztunk árnyékoló sátrat odatenni (befújta a szél a vízbe, és a gyerekek véletlenül sem mentek bele), és mi is próbáltuk néha leheveredni. De alapvetően ne 2 igencsak kiskorúval próbáljon az ember relaxálni a napon.
Íme az egyik a sok eszköz közül, amivel meghódítottuk a magyar tengert. Bene szuper fülvédő felszereléssel volt ellátva, de e mellett is nagyon vigyázott magára. És most kivételesen nagyon hasznosnak ítéltem a sekély déli partot. Villő is nagyon bátor volt az első orra bukásig, amit rögtön a másik a követet. "Pedig mi mondtuk, hogy vigyázzon, és fogja a kezünket!" Ezután 4 napig szoktattuk a vízhez. Elsősorban az én nyakamba csimpaszkodva volt hajlandó bejönni, vagy a matracon ülve, vagy csónakban. Aztán egyik napról a másikra, pont az utolsó fürdős napon, szombaton megint legyalogolt a lépcsőn, és újra hódítani kezdte a vizet, a nádast, a kacsákat. Már fuldoklott a vízben, olyan mélyre ment, de nem tudtam meggyőzni, hogy a parttal párhuzamosan is kilométereket lehet gyalogolni, és a kezemet sem olyan ciki fogni közben. :) Vasárnapra lehűlt az idő és a víz is, de ez már akkor nem zavarta. Jégbefagyott lábakkal mehettünk vele be ismét.
Hát igen, a naplemente. gyönyörű, amit ezek a mobilos képek véletlenül sem adnak vissza. Minden este megnéztük, és gyönyörködtünk, még a gyerekek is nyugisabbak voltak ebben a fél órában. Ennél már csak egy szebb dolog volt, este 10-11 tájban kettesben kiülni-kifeküdni a stégre, nézni a csillagokat, és hagyni, ahogyan beszippant az űr. (és még szúnyogok sem jöttek, és hullócsillagot is láttunk!)
Ez az utolsó kép amolyan ráadás a 2 évvel korábbi hasonló képre. Akkor is hasonló elrendezésben, és ugyanezen a csúszdán pózoltunk, csak Villő volt még elrejtve bennem. És a lényeg, akkor is Mauróból jöttünk ebéd után. :)

Nincsenek megjegyzések: