szerda, augusztus 05, 2009

Nyári zápor

Utálok elázni. Nagyon. Lehet, hogy lerészegedni is ezért nem szoktam? És mostanában mifelénk kevés eső esik. Mostanáig. Ma azonban, pont akkor kezdett el cseperegni, amikor a 2 gyerekkel nekivágtam az útnak az autószerelőhöz a szomszéd kerületbe. Hja, szomszéd kerület, 10 perc autóval, és akkor lassan mentem. Kiszálltunk, kulcs-forgalmi átad. A kedves (és jóképű) szerelő bácsik aggódtak kissé, hogyan fogunk mi az esőben hazamenni, így adtak egy esernyőt a babakocsink mellé. Villőt még könnyen meg tudtam volna védeni az esőtől, mert van esővédő a kocsin, csak ő ezt nem akarta alkalmazni, Ő kifejezetten élvezte, hogy ül az esőben, és csöpög a víz a szandáljából. Bene, anyjához hasonlóan utálja, ha vizes lesz az esőtől. Ő ugyan kapott a feje fölé esernyőt, de minden más oldalról kapta az esőt, ahogyan én is. És hadd ne mondjam, hogy az egy kézzel tolható babakocsink 2 gyerekkel a magyar járdákon irányíthatatlan. Csak a 2 közelemben lévő igen kiskorú miatt nem káromkodtam végig az utat. Na, és persze a szomszéd kerületből 3 járművel lehetett hazajutni. Bár, ha nagyon akartam volna, lehetett volna 4 is... Nem is csoda, hogy a végén Bene elaludt a buszon.

Nincsenek megjegyzések: