csütörtök, szeptember 24, 2009

Elmaradt

Egye másra készülnek hímzett dolgaim. Ez a kis fa és 2 könyvjelző nászajándékba készült, persze keretet is kaptak, szépen ki lettek vasalva. Azóta készült még egy keretes kép, hagyományos beregi fekete-piros mintával, soha nem gondoltam, hogy ilyet is fogok... És haladok Benéék kipp-koppos képével, és ma sikerült terveznem egy baba-az autóban piros háromszöget is. Asszem ebből több is fog készülni, persze nem azonos belsővel. A könyvjelzők felett kis lepkés minták kezdődnek. Ezekből poháralátét lesz... És készült még ez a szépség is. A sok színváltás miatt, nagyon nehéznek tűnt eleinte. A tűzőöltés már öröm-munka volt, mert akkor rajzolódott ki igazán a mintázat. Az augusztusi keresztszemes ujságból van a minta, Michael Powell tervezte. Majd még más színkombinációban is ki fogom próbálni!

Családos nap Lajosmizsén

Győzőéknél szerencsére már hagyomány a családos nap ősszel. Most Lajosmizsére mentünk egy lovas tanyára. A gyerekek nagyon jól eljátszottak, mi tudtunk beszélgetni, és jó kis kézműves foglalkozások is voltak az én örömömre. (Na jó, sok gyerek is élvezte, és Benével fűztünk egy nyakláncot.) Az most, ilyen fotóapparát-ínséges időkben (amikor mások fotóit alig tudom bekönyörögni magamnak...) külön öröm, hogy Győző egyik főnöke profi fotós, és jó kis képeket készít mindig.

péntek, szeptember 18, 2009

Egy gyönyörű őszi nap

Szegény, hátrányos helyzetű második magzatom nagyon kevés kirándulós-csavargós napban részesült, pedig végülis már tavaly, amikor Bene oviban volt, csinálhattunk volna ilyeneket. Na de tegnapelőtt elmentünk a várba, mert apának a Széchényi könyvtárba kellett menni a szülinapi ajándékáért. (Tök jó kis összeállítást csinálnak a születése napján (hetében) megjelent napilapokból, folyóiratokból.) Aztán még 2-kor is Budán volt dolgom, ezért maradtunk arrafele, nosztalgiából a Budagyöngyében nézelődtünk, és találtam is egy tök jó könyvet anyunak "Rózsadomb régen és ma" Legszívesebben megtartanám... :) Szép volt az idő, szedegettünk gesztenyét a várban, Villő sétálgatott, és élvezte a változatos helyeket, a babakocsit, amiben ő nagyon ritkán utazik, és még egy jót aludt is közben. Nekem is jól esett egy ilyen nap, nyugisan, mindenre volt idő, én is gyönyörködhettem és jól érezhettem magam, nem kellett állandóan kordában tartani és fegyelmezni.

És megjött Bene beszédvizsgálói szakvéleménye. Akkor ott sajnos nem mondta a logopédus nő, ami pedig nagyon jól esett volna, hogy Bene IQ vizsgálatán mindenben a koránál jobban teljesített, és ez azért nagyon nagyon bíztató a lemaradás behozása szempontjából. Tényleg csak a beszéde, a beszédértése, a nyelvi rendszer feldolgozása a problémás, persze a mozgáskoordinációval együtt. Igen, intenzív terápia szükséges, igen, gond van, de igen, tényleg objektive mérve is jó képességű kisfiú, akivel lehet majd dolgozni.

Azóta sikerült eljutni a nevelési tanácsadóba is, oda is tudunk menni csütörtök délutánonként heti 1x szenzomotoros fejlesztésre.

Már csak magamat kellene rendbe szedni. Nagyon telítődtem. Legszívesebben elvonulnék 1-2 hétre teljes magányba. Senki ne szóljon hozzám, senki ne kérjen tőlem semmit. Szegény Győző szenvedi meg ennek a legnagyobb részét, hiszen mire ő hazaér, én hullaként és kizsigerelve vegetálok. Nagyon várom, hogy Villő menjen bölcsibe, és némi napközbeni magányt kapjak. Csak tudjam okosan kihasználni!

kedd, szeptember 15, 2009

Szeretnék még sok kistestvért

Bene nagyon meglepett minap. Mutattuk neki Alettáék újszülött Flórájának képeit, és aznap este közölte a kádban, hogy ő szeretne kistestvért. Sokat. És olyat, akivel lehet játszani. Azt is megkérdezte, hogy Villő mikor lesz nagyobb, hogy tudjon vele játszani. Majd amikor mondtuk neki, hogy imádkozzon, és majd Isten ad testvért nekik, persze nem azonnal, elkezdett imádkozni: "Istenem, kérem, hogy legyen kistestvérem, Ámen!" Azóta ez a jelenet többször is megismétlődött. Kár, hogy ezek a kedves jelenetek nem elegendőek arra, hogy bennem hajlandóságot alakítsanak most ki. :)

hétfő, szeptember 14, 2009

Tubus kiesett

Távirati stílusban jövök most csak. Ma voltunk fülészeten, a tubus mindkét fülből kiesett, dokibácsi csak a fülkagylóból piszkálta ki. Bene ezt is rosszul tűrte. Sajnos a fül hurutos, de még nem savóval telített. 2 hónap gyógyszeres terápia, majd újabb vizsgálat. Ennél izgisebb, hogy hétvégén 2 szülinapi bulija is volt a fiatalembernek, de erről majd képekkel, ha kapok belőlük. :)

péntek, szeptember 04, 2009

SNI és Klezmer

A tegnapi napom rém kettősségben telt. Tegnap vittük beszédvizsgálatra Benét. Az Országos Beszédvizsgálóba mentünk, több mint 2 órán keresztül kérdezgettek, és vizsgálták őt. Már nagyon elfáradt. Megkaptuk a diagnózist is, ami kimondva, leírva szörnyen hangzik: sajátos nevelési igényű, "a" kategóriás (ez a testi fogyatékosok kategóriája - a másik a pszichés), beszédfogyatékos. Intenzív logopédiai és mozgásfejlesztésre van szüksége. Szerencsére ennek egy része megoldott az oviban, nem kell elmozdítanom, mert én ettől is féltem. Benne volt a pakliban egy szegregált logopédiai csoport, de én nagyon amellett voltam, hogy maradjon integrálva Bene a többi képessége miatt. Szerencsére a vizsgálat is ezt támasztotta alá, hogy integráltan nevelhető.

Tulajdonképpen semmi különös nem történt, hiszen eddig is tudtuk, hogy Bene későn kezdett el beszélni, 1,5 évig nagyon rosszul hallott, és az nagymotoros mozgásban és finommotorikában és beszédben is komoly nyomott hagyott. Azt is tudtuk, hogy ezzel még lesz dolog, és fejleszteni kell, az óvodai logopédus is azért küldött minket a beszédvizsgálóba, hogy megkapjuk ezt a papírt, hogy heti több alkalommal fejleszthesse. De leírva, kimondva szíven ütött ez a dolog. Nehéz. Az ember tagad. Mást lát a gyermekében, az erősségeit, az okosságát, eszességét. Nem fontos egy anyai szív számára, hogy mennyire ügyesen mászókázik, vagy hintázik. Vagy hogy szépen rajzol-e emberalakot. De más szempontból meg ezek a dolgok hosszú távon nagyon fontosak.

Persze, ha akarnám, mehetne a logopédiai csoportba, ott mindent megkapna egy helyen, oviidőben. Én inkább viszem őt külön délután lovagolni, TSMT fejlesztésre, vagy ami kell, de maradjon itt, a barátai és a nagyszerű óvónői között. Kevesebb eszközzel, sok szeretettel. Akár lehetne nekem itthon fejlesztenem őt, de félek, hogy ez sokkal inkább megterhelné a kapcsolatunkat, mintsem segítene Benén. Nekem ehhez nincsen türelmem, és ő sem olyan együttműködő velem, mint egy külső személlyel.

Sok minden végigszaladt bennem a tegnapi este. Vajon hogyan és mennyit szabad emellett dolgoznom, mennyi időt, energiát és pénzt fog ez követelni tőlünk, és e mellett én mire fogok tudni ráérni és energiát adni. Persze, napközben Bene oviban van továbbra is, tehát azért nem egész napos törődést igényel. És alapvetően nem szeretném betegségtudatban nevelni, és ezentúl mindent a fejlesztésének alárendelni. De azért elképzelhető, hogy minden délután menni fogunk majd valahova ovi után, és még utána marad a vásárlás, házimunka, pihenés, lazulás... A nap pedig csak 24 óra, az én teherbírásom pedig igencsak véges.

Az a kettős a tegnapi napban, hogy a délután eseményei az esti Klezmer koncerten ülepedtek le bennem. Főleg a koncert első fele volt Győzőnek és nekem is nagyon élvezetes, és közben úgy pörgött az agyam, hogy az mégis pihentető és megnyugtató volt, és úgy éreztem, mederbe terelődtek a gondolataim. Pedig legszívesebben egy ilyen délután után el sem mentem volna a koncertre. Mégis elmentünk, és örülök neki, mert nagyon jó élmény volt, és szép befejezése a napnak.

(Abszolút zárójel, ha tetszik OFF: Drága Villő ma 20 percet hisztizett, de olyan behergelősen, öklendezősen az Aldiban, olyannyira, hogy a pénztárnál bőszen előre engedtek minket. Fogalmam sincs, mit hagytam a boltban, amit meg szerettem volna venni. Túlélésre hajtottam. Tej-kenyér van a hétvégére, éhen nem halunk. :))