péntek, szeptember 04, 2009

SNI és Klezmer

A tegnapi napom rém kettősségben telt. Tegnap vittük beszédvizsgálatra Benét. Az Országos Beszédvizsgálóba mentünk, több mint 2 órán keresztül kérdezgettek, és vizsgálták őt. Már nagyon elfáradt. Megkaptuk a diagnózist is, ami kimondva, leírva szörnyen hangzik: sajátos nevelési igényű, "a" kategóriás (ez a testi fogyatékosok kategóriája - a másik a pszichés), beszédfogyatékos. Intenzív logopédiai és mozgásfejlesztésre van szüksége. Szerencsére ennek egy része megoldott az oviban, nem kell elmozdítanom, mert én ettől is féltem. Benne volt a pakliban egy szegregált logopédiai csoport, de én nagyon amellett voltam, hogy maradjon integrálva Bene a többi képessége miatt. Szerencsére a vizsgálat is ezt támasztotta alá, hogy integráltan nevelhető.

Tulajdonképpen semmi különös nem történt, hiszen eddig is tudtuk, hogy Bene későn kezdett el beszélni, 1,5 évig nagyon rosszul hallott, és az nagymotoros mozgásban és finommotorikában és beszédben is komoly nyomott hagyott. Azt is tudtuk, hogy ezzel még lesz dolog, és fejleszteni kell, az óvodai logopédus is azért küldött minket a beszédvizsgálóba, hogy megkapjuk ezt a papírt, hogy heti több alkalommal fejleszthesse. De leírva, kimondva szíven ütött ez a dolog. Nehéz. Az ember tagad. Mást lát a gyermekében, az erősségeit, az okosságát, eszességét. Nem fontos egy anyai szív számára, hogy mennyire ügyesen mászókázik, vagy hintázik. Vagy hogy szépen rajzol-e emberalakot. De más szempontból meg ezek a dolgok hosszú távon nagyon fontosak.

Persze, ha akarnám, mehetne a logopédiai csoportba, ott mindent megkapna egy helyen, oviidőben. Én inkább viszem őt külön délután lovagolni, TSMT fejlesztésre, vagy ami kell, de maradjon itt, a barátai és a nagyszerű óvónői között. Kevesebb eszközzel, sok szeretettel. Akár lehetne nekem itthon fejlesztenem őt, de félek, hogy ez sokkal inkább megterhelné a kapcsolatunkat, mintsem segítene Benén. Nekem ehhez nincsen türelmem, és ő sem olyan együttműködő velem, mint egy külső személlyel.

Sok minden végigszaladt bennem a tegnapi este. Vajon hogyan és mennyit szabad emellett dolgoznom, mennyi időt, energiát és pénzt fog ez követelni tőlünk, és e mellett én mire fogok tudni ráérni és energiát adni. Persze, napközben Bene oviban van továbbra is, tehát azért nem egész napos törődést igényel. És alapvetően nem szeretném betegségtudatban nevelni, és ezentúl mindent a fejlesztésének alárendelni. De azért elképzelhető, hogy minden délután menni fogunk majd valahova ovi után, és még utána marad a vásárlás, házimunka, pihenés, lazulás... A nap pedig csak 24 óra, az én teherbírásom pedig igencsak véges.

Az a kettős a tegnapi napban, hogy a délután eseményei az esti Klezmer koncerten ülepedtek le bennem. Főleg a koncert első fele volt Győzőnek és nekem is nagyon élvezetes, és közben úgy pörgött az agyam, hogy az mégis pihentető és megnyugtató volt, és úgy éreztem, mederbe terelődtek a gondolataim. Pedig legszívesebben egy ilyen délután után el sem mentem volna a koncertre. Mégis elmentünk, és örülök neki, mert nagyon jó élmény volt, és szép befejezése a napnak.

(Abszolút zárójel, ha tetszik OFF: Drága Villő ma 20 percet hisztizett, de olyan behergelősen, öklendezősen az Aldiban, olyannyira, hogy a pénztárnál bőszen előre engedtek minket. Fogalmam sincs, mit hagytam a boltban, amit meg szerettem volna venni. Túlélésre hajtottam. Tej-kenyér van a hétvégére, éhen nem halunk. :))

4 megjegyzés:

Cat írta...

Teljesen megértem az érzéseidet. Szülőként tényleg rossz lehet olvasni a "sajátos nevelési igényű" kifejezést, de tudod, ez már sokkal elfogadhatóbb, mint ahogy régen kategorizált a szakma. Szerencsére a fogyatékos szót sikerült száműzni majdnem minden diagnózisból, mert azt tényleg megbélyegzésnek érezték a szülők.
Arra azonban készülj, hogy a legnagyobb sikereket a fejlesztések során akkor fogja Bene elérni, ha folyamatosan kapja majd otthonról is a pozitív megerősítést a beszédfejlesztő logopédusi munkával kapcsolatban. Egyedül a logopédus képtelen a gyerekek beszédét javítani, csak a szülői, családi háttérrel működik a dolog. Ne félj te egy cseppet se attól, hogy megromlik a kapcsolatod Benével, ha aktív részese leszel a fejlesztőmunkának, és a logopédus irányítását elfogadva gyakorolsz vele otthon mindig. Csak okosan kell csinálni, érezze játéknak minden gyerek az otthoni feladatok megoldását, én azt vallom... :)

Mtunde írta...

Szia Cat!

Sajnos a beszédfogyatékos kifejezés megmaradt. :(
Természetesen gyakorolni fogunk, eddig is tettük, még ha nem is mindig sikeresen. Én azt a fajta fejlesztést nem szeretném vállalni, ami a mozgásterápiában lehetséges, hogy kapunk 1 leírt feladatsort, és azt heti 3-4szer nekünk kell megcsinálni. Persze, ha nincsen más, azt is megtesszük, de nem szeretném, ha minden nap én adnék komoly feladatokat a fiamnak. (ezeket a dolgokat ugyanis nagyon pontosan és jól kell csinálni, azt állítják, különben nem érnek semmit.)
De köszönöm a biztatást. Bízunk a legjobbakban!

Dejákné írta...

Drága Tünde!
Annyira béna vagyok ezekhez a dolgokhoz,hiszen eddig nekünk annyira zökkenőmentesen ment minden...Tudod, töbször mondtam már, az is rosszul esik a lelkünknek, ha elesnek és egy seb "csúfítja" ideig-óráig az arcocskájukat, nemhogy az, ha kiderül, valami lemaradásuk,betegségük van, valami nem úgy fejlődik bennük, rajtuk, velük, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Minden drukkom a Tiétek, hogy megfelelő szakemberhez kerüljetek, és szépen lassan alakuljon, aminek alakulnia kell. És drukkolok, hogy megtaláljátok a fejlődésben, fejlesztésben a saját harmóniátokat, időbeosztásban és feladatvégzésben egyaránt. És ha bármiben segíthetek...tudod.

vbea írta...

Tünde! Nincs döbbenetesebb élmény egy szülő számára, mint felfogni azt, hogy baj van a gyerekkel... valami, ami ha megváltoztatható, vagy nem végleges, akkor is fájdalmas, kínkeserves és gyötrelmes munkával javítható. Ne hagyd, hogy elhatalmasodjon rajtad a mindenáron-segíteni érzés, nem a te egyedüli dolgod megfordítani a dolgok menetét. Én is szerettem volna a vállamra venni az egész világot, nagy csalódás megélni, hogy nem lehet... Tudod, beletörődni sem kell a legrosszabba, de abban is biztos vagyok, hogy Bene érzi majd az elfogadást részetekről. Nagyon szépen fog ő alakulni. Nekem egy évet jósoltak, már +30nál járok. Klasszak lesztek!:-)