kedd, október 20, 2009

Megöregedtem volna?

Tegnap délután szabaddá tettük magunkat Győzővel és elmentünk egy kicsit vásárolgatni. Hála Istennek végül nem vettünk 3 harisnyanadrágon kívül semmit, ráadásul ez még csak nem is járt lemondásokkal. :)

Valami jó kis kabátot kerestem volna magamnak, vagy egy jó nadrágot, vagy mindkettőt. :) Bevetettem magam 4-kor egy nagyobb plázába, és jártam boltról-boltra. Volt néhány számomra új is, ami amúgy már évek óta képviselteti magát Magyarországon, de hát hiába, engem még nem találtak meg. :) Szóval bementem-kijöttem, nézelődtem, a parfümériában szaglásztam (és közben senki nem verte le mellettem a parfümös üvegeket, nem akart magának Hello Kittys szélforgót venni és egyebek!), nézelődtem, de még csak próbára alkalmas dolgot sem találtam. 1-2 helyben azért nem csalódtam, ott voltak szép darabok, csak éppen azok meg Győzőnek nem tetszettek. De hogy vannak olyan üzletek (női ruhaüzlet!), ahol az átlag életkor 15-16 év, és én az anyjuknak néztem ki??? Ez eléggé lehervasztott. Bizony, eddig is volt olyan hely, ahova nem volt kedvem betérni, mert nem reméltem semmi nekem valót. De ide érdeklődve mentem és közben olyan ÖREGNEK éreztem magam, mintha egy osztálykirándulásra vittem volna a 10-es osztályomat, és én csak vigyáztam volna rájuk. Mondanom sem kell, hamar kifordultam a boltból. De mit tegyek, ha közben meg az igazán felnőttes boltok (M&S) pedig MÉG nem nekem valók. Ahhoz meg fiatalnak érzem magam. Két szék között a padlót fogva még mindig marad az a 2-3 üzlet, amit eddig szerettem. Csak eddig azt gondoltam, azért, mert a közelben ezek elérhetők. A frászt! Mert ezekben még találhatok is magamnak való ruhákat. És különben is. Turkálók rulez!

Nem mellékesen pedig tegnap voltunk 7 éves házasok! Csak jobb híján más ünneplési lehetőségünk nem volt. :S

péntek, október 16, 2009

"Ilyen problémák vannak!"

Tegnapelőtt Benedek beszámolt a hittanóráról. Laci bácsi a bűnesetet vette velük. Nagyon jól el tudta mondani Bene, hogy egy bizonyos fához nem szabadott volna nyúlni, de megtették, és Isten ezért megbüntette őket, elkergette őket a "kertből". Majd közölte: "Ilyen problémák vannak!" Besz#rtunk a röhögéstől! :)

Ma meg elmesélte a teremtéstörténetet: Isten teremtette a napot és a Földet, és jöttek az építkezős bácsik, és építettek és építettek, és aztán este lett, és aztán felkelt a nap, és a bácsik megint csak építettek és építettek. :) És csináltak virágokat, meg fákat, meg állatokat, meg embereket. Tökéletesen érthető. Ok, hogy Isten teremtett, de ki csinálta meg??? :)

szerda, október 14, 2009

Beszoktunk és imádkozunk

Villő 2 napja a bölcsiben alszik. Még nem nagyon értem, hogy miért jó, hogy egyelőre rögtön ébredéskor el kell hoznom, és nem uzsonnázik a többiekkel, de holnap erre is sort kerítünk, ugyanis 3 előtt nem fogok oda érni, lévén, hogy Benét viszem tornára. És még egyelőre nem megy, hogy egyszerre 2 helyen legyek.

A gyermekeink amúgy nagyon megszégyenítően rávesznek minket akár naponta többször is az imádkozásra. Vagy Bene, vagy Villő szól étkezéskor, hogy imádkozzunk. Villő főleg akkor, ha összekulcsolom amúgy is a kezem, bár ma reggel már anélkül is szólt. Azért jó, hogy legalább ők figyelmeztetnek. Benedek meg nagyon aranyosan tud imádkozni is. "Istenem köszönöm ezt a kis szendvicset..." és ilyenek. Néha kommentálja azt is, hogy Isten mit mond: "szívesen..."

Villő is belépett az Elmo-funok csapatába. Talán így készen leszek karácsonyig a hímzéseimmel, főleg ha ilyen csodás marad az idő addig. :)

csütörtök, október 01, 2009

Apró örömök és nagy változások

Hihetetlen, de amikor ezt a bejegyzést írom, a 2 csemete éppen egymás mellett ül a nappaliban egy nagy doboz legóval (rögtön inkább kettővel) és játszanak. Egymás mellett, egymást nem bántva, lehetőleg nem nagyon zavarva. Na jó azért Bene néha visít egyet, hogy az nem a tiéd, az nekem kell, meg héééé. De ezt nem követi a szokásos földhöz passzírozás, vagy az "anya, ezt inkább tegyük el, mert Villő elveszi!!!" Játszanak. Hát ez már szinte nem is apró, de nagyon nagy öröm, hogy ilyet is tudnak. Nem mintha ne maradna még elég idő, hogy valamin összevesszenek, de ez azért mégiscsak már haladás a testvériség útján.

A nagy változás az életünkben pedig, hogy Villő elkezdte a bölcsit. Eddig zökkenőmentesen veszi az akadályokat. Hétfőn 1 órát voltunk az udvaron, alig akart hazajönni. Másnap már 2 órát voltunk ott, és én már nem voltam vele az udvaron, de zokszó nélkül elengedett, és maradt "doktornénivel" aki amúgy Ditta néni a becsületes nevén, de annak nincsen értelme. (Villő amúgy is hasonlóan elmosódottan beszél, mint Bene, de azért Bene ilyen korú beszédéhez képest jóval tisztább, és sokkal több mássalhangzót használ, és a szótagszámok is meg szoktak lenni - vagy inkább többek.) Szóval másnap is szívesen ott maradt. Persze azért csak téblábol, nézelődik, hol motorozik, hol homokozik, néha elkujtorog messzebb az udvaron. De aznap már ott is ebédelt, és az is tetszett neki. Itthon ugyan még egyszer ebédelni kellett, és elaltatni sem sikerült azonnal, pörgött az agya a sok eseménytől. Ma ugyanígy délelőtt volt ott, de már engem hazaküldtek, csak ebédre kellett érte menni. Semmi gond nem volt, megint alig akart hazajönni, miközben persze nagyon örült nekem, amikor meglátott. Ma Benéért mentünk utána az oviba, ők még éppen ebédeltek, gyorsan kért ott is pár falatot a biztonság kedvéért. Azért én még számítok némi sírásra, vagy nagy viselkedésbeli változásokra, és még hátra van, hogy ott is aludjon délután, de alapvetően úgy tűnik, nincs nagy gondja a bölcsivel, és így nekem sincs. Sőt. Valamiért tényleg így lesz jó nekünk.