szerda, október 14, 2009

Beszoktunk és imádkozunk

Villő 2 napja a bölcsiben alszik. Még nem nagyon értem, hogy miért jó, hogy egyelőre rögtön ébredéskor el kell hoznom, és nem uzsonnázik a többiekkel, de holnap erre is sort kerítünk, ugyanis 3 előtt nem fogok oda érni, lévén, hogy Benét viszem tornára. És még egyelőre nem megy, hogy egyszerre 2 helyen legyek.

A gyermekeink amúgy nagyon megszégyenítően rávesznek minket akár naponta többször is az imádkozásra. Vagy Bene, vagy Villő szól étkezéskor, hogy imádkozzunk. Villő főleg akkor, ha összekulcsolom amúgy is a kezem, bár ma reggel már anélkül is szólt. Azért jó, hogy legalább ők figyelmeztetnek. Benedek meg nagyon aranyosan tud imádkozni is. "Istenem köszönöm ezt a kis szendvicset..." és ilyenek. Néha kommentálja azt is, hogy Isten mit mond: "szívesen..."

Villő is belépett az Elmo-funok csapatába. Talán így készen leszek karácsonyig a hímzéseimmel, főleg ha ilyen csodás marad az idő addig. :)

Nincsenek megjegyzések: