csütörtök, november 19, 2009

aranyköpések és készülődés

Az én gyermekeim csacsognak ám. Kár, hogy nem tisztán, de ez most részletkérdés. Villő kiejtése meglepően hasonlít Benéére, naívan azt remélem, csak azért, mert ebben is a bátyját utánozza. :)

Szóval csacsognak, és Villő tanul. Pl. azt, hogy "csúnya vagy!" Ezt nagyon érthetően, és sajnos adekvátan használja. A tegnapi napon viszont még viccesen is: A bátyja megpróbálta kitúrni Villőt az apjuk öléből. Villő közölte: "csúnya vagy!", majd megölelte és kijelentette: "Szeretem!" Hát én meg őket szeretem!

Benusék az oviban valami karácsonyi meglepetésre készülnek. Amit nem szabad nekünk elmondani. Kedden is ezzel fogadott, hogy nem mondhatja el, hogy mit tanultak, mert meglepetés. Mondtam jó. Nem faggattam. Erre elkezdte mesélni, hogy csak azt mondhatja el, ami nem meglepetés. És az mi? mit csináltatok? Aztán elárulta, amit nem kéne: "csinálunk egy dobot ajándékba!" Igen, ez lesz a meglepetés, egy dob? - kérdeztem. "Nem, ezt nem azért mondtam el, hogy visszamondd! Csak vicceltem!" Próbált ő visszakozni. :)

Én közben készülök. Készülök lelkileg, mert megyek vissza dolgozni. Voltam már bent a munkahelyemen, beszélünk a részletekről, és kezdem elővenni a könyveket, beleásni magam a történelem világába. Mert 5 év, az sok idő, a tudás, főleg a részletek terén megkopik. Készülnék a karácsonyra is. De nagyon lassan haladok. Sok tervet le kellett egyszerűsítenem, mert nincs minden ajándékra több napom, csak pár órám. És talán ez az utolsó évem, hogy minden ajándékot kézzel készíthetek. Megtanultam horgolni, remek kis apróságok készültek belőle, majd meg is mutatom. Készült Benének sapka-sál, ez ugyan kötve, de olyan jó lett, hogy Bence barátja is kért egyet.

Az első sapka kicsit kicsi lett, azt megkapta Villő. :) Kár, hogy nem tudok egy normális képet sem csinálni róluk. :(

Hímezgetek is, az sem maradhat el. Csak éppen az itthon töltött órák nagy része mégis munkával megy el. Aminek ugye örüljünk, mert legalább van, de akkor is, mikor lehetek még egyszer ennyire szabad? Vagy már a szabadság ezen foka, hogy itthon dolgozok, és közben még ezt-azt elintézek az a szint, aminél jobb soha nem lehet? Meglehet. Azért élek a gyanúperrel, hogy egy kis tudatosság sem ártanak.

Nincsenek megjegyzések: