csütörtök, december 31, 2009

Áldott Karácsony

Nehéz lenne összeszedni, milyen is volt az idei karácsony, de az első szó, ami főleg 24-ről eszembe jut, az az áldott. Nálunk már reggel itt áll díszben a fa, alatta az ajándékok. A gyerekek őszintén örültek neki. És mi is nekik. Ajándékbontás, és játék után gyors és egyszerű ebéd következett, majd irány a pestújhelyi gyülekezet, és Laci bácsi, ahol a karácsonyi családi alkalom következett. Hihetetlen élmény volt, ahogyan kis ovisoktól kezdve nagy konfirmandusokig mondták az igéket, verseket, és igazi karácsonyi hangulatot hoztak nekünk a gyerekek. Ilyen kell mindig. :) Hazafele még megnéztük a város karácsonyi fényeit, és itthon már csak jászottunk, pihentünk. A következő 2 nap a nagyobb családi ünneplések jegyében telt. Mivel a mi gyerekeink a legkisebbek, persze elárasztották őket ajándékokkal amit ők nagyon is élveztek. :)

A 2 ünnep között is ünnepelgettünk, pihentünk, és én elkezdtem készülődni is. Így már nem olyan félelmetes, hogyan is készülök el 18-ig az anyaggal, mert látom, hogy menni fog. Ez egy kicsit oldotta a stresszt és a szorongást bennem, de lássuk be, ez már igazán csak akkor fog feloldódni, ha végre belerázódom a munkába ténylegesen. Addig még ott vannak az aggódó kérdőjelek, és az állandó biztatás, hogy menni fog azért...

Szilveszterre Polliékhoz mentünk Mányra. Nagyon családias volt, a gyerekek is nagyon élvezték, és mi is jókat tudtunk beszélgetni. Alig akartunk hazajönni, de azért már mindenkire ráfért egy kis pihenés. :)

hétfő, december 14, 2009

Haladok!

Végre meg tudom mutatni, mi mindennel készültem már el. És ez még nem is minden!

Egy csomag már el is repült Finnországba.

Készült néhány szaloncukor a fára. Vagy valakinek a fája alá. :)

Ehhez harmonizáló díszek is készülnek még. Nem tudok betelni ezzel a piros anyaggal. Még a piros-fehér verziót nem is próbáltam, de fogom!!!

Aztán készült még ez, párjával együtt még utolsó simításokra várnak, aztán már csak gazdáikra.

Na meg ezek is készen vannak. Erről többet nem mondhatok. Poháralátétek. :)

És Alettáéknak is készültem valamivel: A piros háromszög magáért beszél, a poháralátétek még némi applikációt igényelnek. Mostanában mindig délelőtt szaladok be Alettához, és ő kávézik, én meg teázom. Hogy munka mellett ez hogyan alakul, még nem tudom, de azért a kellékek meglesznek. :)

Az óvó nénik is kapnak apróságokat. A mézeskalácsok mellett a 2 óvó néni és a dadus sünis (süni csoport) poháralátétet is kapnak. :)

Sógoromék kapnak egy távirányító tartót. Hasonló a miénkhez, csak ez nem hímzett applikációval készül. :) A művet látva unokatesóm is beindult, és közölte, neki ilyen zsebes sminktartó kell, de azon 3 hímzés legyen: 1 kockásfülü nyúl, 1 boribon és 1 kisvakond. Február 20-ig fel van adva a lecke. :)

És a végére hagytam mostani legnagyobb büszkeségeimet. A gyerekszobába vettünk új függönynek valót, és ahogyan azt varrtam, megihletődtem a sok szép anyagtól, és lett belőle nekem egy táska, hogy majd tanításhoz tudjam mibe cipelni a könyveket, füzeteket, dolgozatokat, és ha már ott ültem, akkor gyorsan csináltam egy szatyrot Villőnek, és hát, Benedek sem maradhatott ki, ő is kapott egy fiúsabb darabot.

Ezzel most sok mindent bepótoltam, még ha nem is a legjobb minőségben. Most már csak horgolásaim bemutatása marad hátra, de azokhoz még felsorakozik néhány darab a héten.

(A képek persze mobilosak, és még beforgatni sem tudom mindet, fogalmam sincs miért így tölti fel a blog, a gépen jól állnak. De hát ez nem is egy igazi kézimunkás blog, ezért remélem, mindenki elnézi ezt nekem. :))

Advent

Azt hiszem, eddigi életünk, pláne családi életünk legmeghittebb adventjében járunk. Nem történik semmi különös, és újszerű. Sütögetünk, pihenünk, készülődünk, vagy még azt sem. De a gyerekek kezdik érteni és élvezni a várakozást. A vasárnapi gyertyagyújtásokat bibliaolvasás kíséri, és Benedek abszolút érti és befogadja, amit hall. Pedig nem könnyű a szöveg. Mi több, visszaadja. Ráadásul az ovis hittant tartó Pestújhelyi lelkész, Laci bácsi megkért minket, hogy a 24-i délután istentiszteleten Bene mondja az első mondatot: "Mert úgy szerette Isten a világot...." Bene elsőre megjegyezte, és el is vállalta. Azt persze nem tudom, hogy a kis pöszeségével ki mit fog ebből érteni, de reméljük, a hívek nem most fogják elsőre hallani ezt a mondatot. :) Számunkra egy teljesen új dolog ez. Szenteste délutánján pasaréten amúgy sem szokás templomi alkalmat tartani, de hogy még a saját gyerekünk szerepeljen egy családi alkalmon. Nagyon lelkesek és meghatottak vagyunk ettől. És persze várjuk! Egyébként azért ugye sütögetünk, és a gyerekek festegetnek, meg ilyesmi. :)

kedd, december 08, 2009

Tele a ... (nem a hócipőm, a másik!)

Hát, már ugye régóta tudom, hogy előbb utóbb eljön a pillanat, amikor munkába állok. Igazából eddig az utóbbra készültem. Gondoltam, itt ez a szép december, mi lenne, ha készülődnék karácsonyra, nagyokat pihennék, olvasnék, stb. Aztán, az új évben szépen előveszem a sok összegyűlt könyvet, tankönyvet, letölthető anyagokat, és készülök. Ugyan tanítani ebben a félévben nem fogok, de mégis, készülök, amíg lehet. Mert majd áprilistól már bejárok dolgozni, visszaszokok egy iskola életébe, még ha igazából nem is tanítok, de mégis. Milyen lassú víz partot most dolog ez, nem? Álomszerű. Az. Volt.

Múlt héten ugyanis kaptam egy telefont az igazgatótól, hogy mi lenne, ha én akkor januártól visszaállnék teljesen, konkrétan átvenném egy kolléganő 15 történelem óráját, és még ki tudja mit. Mert az illető elmegy, legkésőbb a félév végén. És jó lenne, ha zökkenőmentesen lehetne megoldani ezt. Persze, mondhattam volna nemet. Csak sajnos az nem én vagyok. Nem mondtam nemet. Igent mondtam. Tegnap aztán megkaptam az órarendet, és a beosztást. Még az a szerencse, hogy összesen ugyan 5 osztályban tanítok, de ez csak 2 évfolyam anyagát jelenti. Viszont 2 hét felkészülési időm van, mert legyünk reálisak, most, karácsony előtt már csak beparáztatni tudom majd magam, hogy te jó ég, ezt majd hogyan mondjam el, milyen feladatot adjak, stb... Az órarendem sajnos elég laza, vannak nagy lyukak benne, de most kivételesen ez nem olyan szörnyű, ha belegondolok, még ott helyben is fogok tudni készülni. Azért az ugye nem hátrány.

Alapvetően én nem vagyok olyan ijedős, és tudom, hogy tudom a törit, még ha át is kell ismételni, és tudom, hogy el tudom magyarázni, és ha kell, meg tudom tanítani, ha meg a gyerek nem tudja majd, az nem az én hibám lesz. DE lássuk be, most még jobban izgulok, mint az egyetemről frissen kilépve. Akkor ugyanis friss volt a tudás is. Mögöttem x szigorlat, előadás, gyakorlat. Többet tudtam. Az itthon töltött 4 év sok készséget erősített bennem, de ezek közül egyiknek sincs köze a történelem anyag tudásához. A memóriám pedig határozottan romlott. Bár ezt lehet, hogy nem a gyerekekre kell fogni, hanem hajlott koromra. :)

Úgyhogy nekem most tele a gatyám. 2 hónap múlva meg attól tartok a hócipőm lesz tele. :) És akkor most nem is említem azt a parámat, hogy a saját pulyáimat hogyan fogjuk eljuttatni az oviba/bölcsibe, úgy, hogy én 3/4 8-ra beérjek majd a suliba heti 3 napon. (A többin elég 10-re, hallelujah!)

csütörtök, december 03, 2009

Halasztás

Bene műtétjét el kellett halasztani. Szegénykém bekapott pénteken valami vírust. Eléggé lerongyolt állapotban volt pénteken, még az is kérdéses volt számomra, hogy el tudom-e vinni az orvoshoz, vagy inkább hívjam ki a dokinőt. Végül elmentünk. Azt mondta, adenovírus, 4-5 napig magas lázzal jár. Bene másnapra úgy ébredt, mint aki soha nem volt beteg, de azért folyt az orra, és csúnyán hurutosan köhögött. Aztán hétfő estére egy rövid időre megint felment a láza (Benénél ez gyakorlatilag csak hőemelkedés, de ahogyan én is, ő is nagyon kikészül már ettől is), ami aztán spontán elmúlt. Másnap az anesztezes az előzmények és a vizsgálat fényében nem vállalta a szerdai altatást. Szerdán ezt a füldoki is megerősítette. Így 2 hét várakozás. A doki jónak vélte, ha Bene addig itthon marad. Mi nem. Bene sem. Most kockáztatunk 1 hét ovit, és persze kapjuk ennek áldásait a logopédiától kezdve a foglalkozásokon át a megőrzésig. :) Aztán jövő csütörtöktől megint itthon tartom, és reménykedünk, hogy 16-án meg tudják műteni. A karácsonyi alkalomra még be is tudunk így menni.
Villő meggyógyult. Ez jó hír, kicsit aggódtam, hogy neki is olyan fül-orr-gégészeti problémája lesz, amiből aztán nincs kiút. Most még volt. :) Azért hazafele, a szép napos időt és Győző szabadságát kihasználva elmentünk a ligetbe a játszótérre. :)