kedd, december 28, 2010

Karácsonyunk képekben


 Azzal kezdtük a napot, hogy felállítottuk és feldíszítettük a karácsonyfát. Idén közösen csináltuk ezt, a gyerekek válogatták már korábban a díszeket, így gondoltuk, a díszítésben is részt szeretnének venni. Nagyon élvezték. Végül a fára nem került díszekkel dekorálták a lakás minden pontját: kilincsek, ajtófogantyúk, székkarfák sem maradtak ki.


 Ez lett a végeredmény. Benedek szerint szivárványszínű lett a fánk. Bizony, van ezen minden: vasalt gyöngyös kreálmányok, papírgirland, nyalóka, habcsók és némi gömb is.

 Aztán elmentünk Pestújhelyre a református templomba, ahol a hittanos gyerekek készültek egy kis karácsonyi műsorral.
 Otthon pedig némi pihenő után az ajándékbontás következett. Mindenki hamar megtalálta a sajátjait, és estig csak játszott.



vasárnap, december 19, 2010

Szeretnék...

Sokmindent szeretnék, hát persze. De múlt szombaton éppen azt szerettem volna, ha:
  • Elutazhatnék pár napra Bécsbe, és végre megnézhetném Schönnbrunnt belülről is, megnézhetném a Burgot és a Sissi kiállítást, és amúgy nyugodtan, tömeg nélkül sétálgathatnék a városban. 




  • Ha bevethetném magam a Julius Meinl üzletbe, és megvehetném, ami csak tetszik, majd valaki mindezekből finomakat főzne nekem. (Én majd sütögetek.) 
  • Na és persze vásárolgatnék én még annyi szép dolgot.
  • Egy napot meg eltöltenék a Klimt múzeumban.

Betlehem

A papírfigurákat Sztanevné Rácz Katalin könyvéből vettem.  Bár a könyv eredetileg egy Ábrahámról szóló történetet dolgoz fel, minden megvan benne, ami a Betlehemhez kellett. Először azt gondoltam, advent minden estéjén (na jó, minden vasárnapján) leülünk majd a gyerekekkel, és bővítjük a jászolt, de be kellett látnom, hogy ehhez a munkához ők még kicsik. És én sem vettem elő minden vasárnap. Talán még néhány állat készül hozzá, na és egy sátor, hogy nehogy megázzanak. :)
 
A báránykát egy barátnőm csinálta habcsókból. Nagyon édes, így egyet megmentettem.

csütörtök, december 16, 2010

Benedek úszik

Bene tud úszni. Mármint önmaga szerint. Szerintünk tanulgat. :) De lelkes, és ügyes.

vasárnap, december 12, 2010

Vasárnap Virággal

December 5-én az istentisztelet után összeszedtük Virágot, és elvittük magunkkal vonatozni. A gyerekvasúttal mentünk, mert azt a hírt kaptuk, hogy arra fog járni a Mikulás is. 

 Nem csalódtunk. 
Utána még volt villamos, fogaskerekű, hógolyózás, szánkózás és melegedés a Kőbüfében, ami nagyon kellemes helynek bizonyult. 
 
Hazafele úton a lányok elaludtak, de azért még egy kis mézeskalács-sütésre rá lehetett venni őket. Bár a tészta túl keményre és lisztesre sikerült, a sütés élménye megvolt. 
 

Jó kis program volt, remélem, gyakran megismételjük más helyszínekkel. 

Én meg felavattam az új sapka-sál kollekciómat. :)
Minta: sapka - Szentpyr után szabadon, sál - Jan Eaton 200 hullámos minta, fonal: Barka/Dáma

kedd, november 23, 2010

Alkotás

 Olyan jó, amikor a gyerekek is átveszik a szülők hobbiját, érdeklődését. Szombat délelőtt is együtt alkottunk. Én ügyeltem, hogy a festékek ne boruljanak ki, és gyönyörködtem.

És Benedek már nagyon tudatosan készül is a karácsonyra: ajándékot gyárt, tervezi, hogy nézzen ki a karácsonyfa (a mai világban, és a díszek dömpingjében kb. 1 pillanatba került, hogy rájöjjön: lehet venni karácsonyfadíszeket, és mi díszítjük a fát.)

- Apropó, gyönyörködés, péntek reggel öltözködtem, éppen szép bordó alkalmi ruhát öltöttem, a délutáni iskolai szalagavatóra készülve (na meg az időhiányra, hogy már átöltözni, sminkelni nem lesz módom), amikor Bene megjelent az ajtóban, és felkiáltott: "Anya, Te vagy a világon a legszebb!" És hogy tetézze örömömet (bár nem látta, hogy ez nekem mennyire jól esik), átszaladt az apjához: "Apa! Nekem van a legszebb anyukám a világon!" 
Ritka pillanat, amikor Benedek ráeszmél a világ és környezet szépségére, de akkor elemi erővel tör fel belőle az áhitat. És most ennek én lehettem a tárgya. - 

hétfő, november 15, 2010

karácsonyi készülődés kezdetei


 A karácsonyi készülődés megkezdődött. Fejben először, kézben másodszor. És szombat délelőtt már Villő kezében is. :) A kis mécsestartókat ő pingálta ki. Én meg csak horgolok, horgolok. Nem csak ajándékba. :)

tesó

Villőnek (Virág a kereszttesója) is elkészült a téli meleg sapka-sál kollekciója. Ez sima, fejresimuló sapka, semmi buggyos fazon, hogy Villő is felvegye. Nem tettem rá virágot se, nehogy az legyen az akadálya a hordásnak, a kisasszony ugyanis alig akar új és csajos dolgokat felvenni. Így egy kicsit a textúráján variáltam: 2 rövid pálca összehorgolása ad ki 1 szemet, ettől rusztikusabb lett az anyag. A színek megint a barka/felhő liláiból vannak, de más árnyalatok. Még szerencse, hogy ennyiféléből lehet választani. :)


kedd, november 02, 2010

téli szett 2.


Minta: saját, fonal Barka/felhő
Ezt a szettet keresztlányunk, Virág kapta. Még mielőtt odaadtuk volna neki, próbáltam egy jó képet készíteni a műről a telefonommal... jobb híján. De a lényeg azt hiszem így is átjön. Nagyon szerettem horgolni ezt a fonalat, pedig 100% gyapjú, de hihetetlenül finom. 


A készítés-próbálás folyamatában Villő is részt vett. (Sokszor nem önként) És közben kiderült, hogy ő ezeket a buggyos sapkákat nem szereti, mert mindig előre csúszik a fején. Úgyhogy ő majd egy amolyan fejre-cuppanós modellt kap majd a téli hidegekre. A tavalyi buggyanós sapkája ugyanis most már nem buggyan annyira megnövekedett fején. Rögtön szereti is. :)

kedd, október 26, 2010

téli szettek

Benének nemrég készítettem egy horgolt sálat és sapkát pamut fonalból, de máris hűvösebbre fordult az idő, így csináltam neki egy melegebb variációt is. Bene nagyon érzékeny minden szúrós fonalra (mint az anyja, bár ő már valamit kinőtt ebből), és akármilyen puha gyapjút kiszúr, és közli, hogy az bizony szúr. Viszont a pamut nem melegít eléggé, a műszálasat meg szerettem volna mellőzni. Így egy bambusz-pamut keveréket választottam (Barka / gerlepár). Érdekes, hogy horgolva tömör, erős sapkát kaptam, ami majd jól véd a hideg szél ellen, de a fonal annyira puha, hogy szerettem volna, ha ezt érzi Bene is, így a sálat már inkább kötöttem. Hogy ne pöndörödjön annyira fel a sál széle, rövid pálcákkal körbehorgoltam. Így nem tekeredik annyira fel, és jobban melegít. 











Bene fotója rólam :)
A másik szettet magamnak készítettem. A barna sapka és nyakmelegítő még tavaly őszi munkám, az első horgolásaim között volt (talán pont a második), így rengeteg gyerekbetegséget visel magán. Nem terveztem, ráadásul a bolyhos fonalat nem is nagyon tudom visszafejteni, így olyan amilyen, de mégis szeretem. A nyakmelegítő sem tökéletes, de a Dóritól kapott gyöngyház gombbal az is teljesen rendben van. A maradék barna fonalból, valamint fehér és zöld társaiból idén készítettem egy újabb sapkát, ami már sokkal tudatosabb és precízebb munka. Viszont variálható a tavalyi szettel is. Vagy majd ajándék lesz belőle. :)


 
Na és a lányzó sem maradhat ki. Az ő idei sapka-sál kollekciója még nincs készen, egy mellényt viszont már kötöttem neki. nem semmi a kisasszony, mert csak azt veszi fel, amit ő választ, és végülis ezt a mellényt sem ő kérte. Egyszer azért már sikerült ráadnom. Csak hogy érzékeltessem a problémát. Ez az ízig-vérig nő nem nagyon (nagyon nem) hajlandó ruhát felvenni. Pedig van neki jópár gyönyörű darabja. Csajos, vidám, színes, fodros és egyszerű. Egyetlen darab van, amit felvesz. A nyári ruhákból legalább 2-3 darab volt. Ő bizony legszívesebben 2-3 pólót, és tréningnadrágot váltogatna. Vagy mindennap ugyanazt venné fel. Pedig én aztán születésétől fogva adtam rá a csajos darabokat. Úgy látszik hiába. De azért reméljük, hogy kinövi ezt. Mi legalábbis mindig nagyon-nagyon örülünk és dicsérjük, ha nőiesebben sikerül felöltöztetni. :)

szerda, október 20, 2010

Tulipán és Gianni-fast food

Az ősz nálunk az ünnepek évszaka. Kezdődik Bene szülinapja, aztán Győzőé, majd jön az enyém. Ez utóbbi az elmúlt években mindig kilógott a sorból, mivel az én drága uramnak mindig a szülinapom idején van szakmai konferenciája valamelyik távoli országban. Persze egyszer majd úgy fogunk ünnepelni, hogy elmegyek vele én is, de hát eddig ez sokféle okokból nem jött össze. Idén gondoltam jól megünneplem majd magam, és lejátszom Kalákáék "32 éves lettem én" verzióját - vagy annak az interpretációját. És már kezdtem ráhangolódni bús József Attilás módon, hogy bizony, öregszem. De az én drága uram meglepett. Ugyanis hazafelé úton Amszterdamban szálltak át, és olyan de olyan meglepit hozott, ami feledtette velem, hogy már nem is 2-a van. 

Aztán az ünnepek sora úgy folytatódott, hogy... Szóval vasárnapra színházat terveztünk, de végül az előadásra nem kaptunk jegyet. Sebaj, ha már beszerveztük a gyerekvigyázót, nehogy elszalasszuk a remek alkalmat, majd jól mozizunk egyet, gondoltuk, mikoris eszünkbe ötlött (juttatták), hogy az egy dolog, hogy mi tudjuk, hogy éppen elhagytuk október közepét, de hát az a mi házassági évfordulónk közeledtét is jelzi, nemdebár? Úgyhogy elhagytuk a mozi ötletét, és gondoltuk, valami különlegessel lepjük meg magunkat. Évek óta tervben van, hogy elmegyünk a híres Gianni éttermébe, mert az hű, meg haa. Most végre elmentünk. Na, meg is lepődtünk, hogy ide asztalt kellett volna foglalni. Kemény 55 percünk volt, hogy elfogyasszuk vacsoránkat, a pincér előre fel is hívta a figyelmünket, hogy ebbe 1 főétek fog csak beleférni. Mivel nem voltunk éhesek, nem is bántuk. És azt sem, hogy beugrottunk a fast foodra, ami egyáltalán nem volt junk. Hihetetlenül finom volt a lasagna és a libamájjal töltött raviolim is. Olyan hihetetlen ízharmónia, nem szimpla vacsorában, hanem kulináris élvezetben volt részünk. És a pincér nem ismerte az én evéstempómat, úgyhogy még egy kis desszert is belefért az időbe. (Belém már alig. :))
A gyors vacsit lassan lesétáltuk, és még az Alexandrában is tudtam egy kicsit lapozgatni. Mondjuk elég meglepő élmény vasárnap este 9 órakor egy könyvesboltban nézelődni, de legalább nyugalom volt, csend és béke. 
Egyszóval ünnepeltünk. És nagyon jó, amikor van mit!

kedd, október 19, 2010

Őszi szett

Benedek pénteken úszni jár az ovival, és kérték az óvó nénik, hogy már kora ősszel legyen rajtuk sapka, mert hiába szárítanak hajat, azért fő a biztonság. Ezért készítettem ezt a pamut sapka-sál szettet neki. Nem vastag, de azért mégsem fázik meg a feje. Azóta persze már jó hűvösek a reggelek, így a nem uszodai napokra is elkel a fejmelegítő.

Minta: saját kútfő (ha segítséget kérsz, írj mailt), fonal: barka/gilice

péntek, október 15, 2010

A tanári munka kihívásai

Ha 2-3 hete, vagy a múlt félévben írtam volna efféle bejegyzést (bár nem nagyon írtam volna, mert kit érdekelnének a munkahelyi nehézségeim), akkor olyasféle dolgokat taglaltam volna hosszasan, hogy mennyire nehéz a mai középiskolás korú generáció figyelmét lekötni, mennyire nehéz őket motiválni, hogy sokszor a fejem tetejére is állhatnék, akkor sem érdekelné őket az óra, hogy dolgozhatok bármilyen szuper módszerrel, alig-alig érek el eredményeket, hogy hol terrort kell alkalmazni, hogy rend és fegyelem legyen az órán, máskor érzelmi húrok megpendítésével érek el eredményt. Arról értekeztem volna, hogy mit ér a kompetencia-fejlesztés, ha nincs erős módszertani háttér, ha 14 éves korban kezdjük el, mert korábban az általános iskolában ezt nem tették meg, hogy a kompetencia mit sem ér hasznosítandó tudás nélkül. 


Ma viszont már más lenne (lesz) a mondandóm lényege. Az a probléma, amivel minap szembesültem az iskolában már túlnő a szakmai kihívásokon, és olyan kérdések, dilemmák elé állít, amihez nagyon-nagyon kevésnek érzem magam. Számomra az is új, hogy ez egy egyre inkább növekvő jelenség hazánk középiskoláiban, hogy nem egy egyedi esettel állunk szembe, és hogy ennek már komoly szakirodalma van. Bullying. Így hívják angolszászul. Basáskodás, lealázás, kicsinálás, hatalmaskodás magyarul. Amikor valakit módszeresen, rendszeresen, készakarva bántanak. Nem feltétlenül fizikailag, nem, annál sokkalta kifinomultabb és ártalmasabb, ha lelki terror alatt tartják a másikat. Az "áldozat" nem csinál semmit, hogy áldozat legyen, mégis, valamiben sérülékenyebb, szorongóbb, és kihívja maga ellen a bántásokat, melyek akár lavinaszerűen felnövekedhetnek, és komoly testi-lelki sérüléseket okozhatnak. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetet kell nekem osztályfőnökként megoldani. Hogy a munkám nem a szervezési-közösségépítési feladatokra fog kihegyeződni, hanem egy ilyen helyzetet kell leállítanom, majd (persze szakmai segítséget igénybe véve) a közösségben a szociális készségeket és empátiát kiépítenem. Elképesztő, döbbenetes, és embert próbáló feladat. És a statisztikák szerint az diákok 7%-át érinti ez a probléma. Vagyis, akár el is kerülhetett volna "bennünket" ez a probléma. Nem tette. Úgyhogy nesze nekem szakmai kihívás. ;-)