csütörtök, január 14, 2010

Sétálni jó

Igen, tényleg jó. De be kellett látnom az elmúlt napokban, hogy eléggé elpuhult a fenekem az autó ülésén. Bizony, ha az embernek van egy megbízható, guruló járgánya, akkor bizony nagyokat álmodik. Elég heti/kétheti gyakorisággal nagybevásárlást tartani, játszhatja az elitista szülőt, aki nem a sarki oviba/bölcsibe íratja a gyerekét, hanem keres egy számukra megfelelőbbet. (Na, azért ez is önkormányzati, meg kerületen belüli, stb.) Aztán lerobban az autó, és hopp, még a buszvezetők is sztrájkolnak, aztán gyalogolhat.

Gondolom, elég viccesen festhettem egy üres babakocsival felszálván a 196-is buszra. Jaj de jó, az még járt, és onnan csak szűk 1 km-re van a bölcsi. Lánykám persze megörült a babakocsis kirándulásnak, élvezte az ovi felé tett zarándoklatunkat, sőt, még az oviban is elücsörgött trónján, amíg Benét összekészítettem. Bene pedig igazán nagyként viselkedett, ő maga közölte, hogy tudja, már nem állhat fel a babakocsi hátuljára, mert az eltörik a súlya alatt, és gyalogolt mellettem, és beszélgettünk. Nem is volt ezzel semmi gond, de az a fránya busz 20 percig nem jött. Aztán jött, de nem fértünk fel. És Bene még ezek után is hajlandó volt gyalogolni, majd futni, majd átszállni és megint futni. Szegény Villő, ekkor már 1,5 órája ült a babakocsiban, így üvöltve azt hajtogatta: "ki akarok szállni!" Gondoltam, én is kiszállnék most pár órára a buliból, de nem tettük. Villő végül amint leszálltunk a buszról kiszállhatott, és fegyelmezetten jött mellettem. Ez ugye meglepett, mert 1. ő nem fegyelmezettségéről híres, 2. gyalogos közlekedéshez (hogy finoman fogalmazzak) kevéssé szokott.

De hazaértünk, és marha nagy mázlinkra és örömünkre van egy kedves szomszédunk (nem mellékesen Bene Bence barátjának / ovis társának apukája is), aki este megnézte a járgányt. Akkumulátor, mondta, bikáztunk, én vezettem 50 km-t, és a járgány tegnap szuperált. Ma is, reggel. Indult 1x, 2x, 3x, de negyedikre már nem. Megint mázli, az ovi melletti utcában, Dóriék előtt parkolok. És még nagyobb mázli, hogy sztrájk van, és ma Bálint jön Bencéért az oviba, majd onnan bebikáz, és irány egy autószerelő, de rögtön! Persze az már nem mázli, hogy sztrájk van, és már a fél kerületet átsétáltam, hogy hazajöjjek, és majd még vissza is mehetek... :)

Azért alapvetően nagyon hálásak vagyunk, hiszen ez az autó eddig még nem hagyott cserben minket. Most is nagyon kíméletes helyeken robbant le, pl. nem tegnap az Üllői úton. Hanem benzinkúton, barát mellett, stb. Szóval azért továbbra is hálás vagyok. De tény, hogy nem alapvető dolgokat veszünk természetesnek, és építünk rájuk stratégiát, mely aztán borul könnyedén. És ezt néha meg kell látni. Mint ahogyan azt is, hogy ezzel az utolsó szabad itthon töltött hetemen bizony órák mennek el, ahelyett, hogy Gilmore lányokat néznék, és hímeznék. De ebbe még senki nem halt bele. :)

Nincsenek megjegyzések: