hétfő, március 29, 2010

Néhány munka

Már blogolvasásaim során láttam, mások hogyan tudnak beleszeretni a horgolásba. Én sem lettem kivétel, de hosszú idő után elővettem azt a hímzést is, amit még augusztusi "szabadságom" idején kezdtem el a gyerekeknek. Karácsonyra készült volna, talán jövő karácsonyra kész is lesz, mert még hiányzik róla néhány kipp-koppos jelenet.
 



 

Ez a kis topán Villőnek készült, de lett egy nekem is, és Benének is.
A horgolt blokkokból egyszer majd egy kendő lesz nekem. Színes, sokféle, tarka, vidám. Terveim szerint jövő hétvégén, Kiskunmajsán haladok is vele. :) 

pillanatképek és a dilemma folytatása

Éppen kényszerszabadságomat töltöm itthon, ugyanis egy merő duzzanat a torkom, nyelni is alig tudok, nemhogy beszélni, igyekeztem kihasználni aktív perceimet.

Letöltöttem néhány pillanatképet a gyerekekről. Már nem ritkaság, amikor harmonikusan együtt csinálnak valamit. Például Bene mesét "olvas" vagy Villő odakuporodik Bene mellé, amikor az játszik. És Hello Kitty igenis kedvenc már nálunk is. Nem lehet megúszni. Nagyon nem is akartuk. :)


És az előző bejegyzés dilemmája: Úgy gondoltuk, most itt elég, és nyárig nem szeretnénk kitenni semmilyen orvosi beavatkozásnak. Sajnos nem így alakult. A gyomortükrözés kitűzött napjára Bene torokgyulladást kapott, így nem tudták megvizsgálni. Az újabb vizsgálat még várat magára, mert azóta meg taknyos lett Bene, még nem is kértünk ezért új időpontot, és sajnos még új vérvétel is kell majd az új időpont megbeszélése után. Úgyhogy lesznek még beavatkozások. Finoman már mondtam Benének, ő is mondta, hogy jó, de akkor én sírni fogok, és én meg csak annyit tudtam mondani: "rendben, én is veled!". Azt hiszem, jelen helyzetben nem tehetünk többet. Újból beszéltünk a gasztroenterológussal, és kiderült, az enyhe tejfehérje allergia nem lehet oka a savós középfülgyulladásnak, annak inkább a reflux, de amíg nincs a kezében diagnózis, nem kezdi el csak úgy gyógyszerezni. Úgyhogy kell a beavatkozás. Még ha mi úgy "látjuk" hogy nem refluxos Bene, hiszen lehet, hogy nincsenek klasszikus tünetei, de mégis.

vasárnap, március 14, 2010

Meddig?

Meddig terhelhető egy gyermek mindenféle vizsgálatokkal? Meddig mehetünk el, és egyezhetünk bele, vagy kérhetünk különféle vizsgálatokat, hogy megtudjuk mi áll mondjuk Bene fülmizériájának hátterében, ha az eddig birkatürelmű és kezesbárány gyermekünk hangosan zokogva tiltakozik a vérvétel ellen? Meddig? Nincs életveszély, lehet, hogy eredmény sem lesz. Meddig?

szerda, március 03, 2010

Tej-kenyér

Az előző bejegyzésem egy kis mellékmondatában említettem, hogy eddig mindig volt itthon tej-kenyér. Most is van, ezzel nincsen gond. De most már arra is figyelnünk kell, hogy ne csak tej-kenyér, de Benének tejmentes ételek is legyenek itthon bőven. Tegnap délután nyert megállapítást a bőrteszten, hogy Bene érzékeny (állítólag enyhén) a tejre. Teljes tejmentes diétát kell tartani, és ezt lehetőleg minél előbb elkezdeni. Persze, napokba, akár hetekbe tlehet az átállás, de minél hamarabb meg kell tenni, ez nem kérdés. Talán ez áll az állandó fülprobléma hátterében, ha nem, akkor is törődni kell vele. És remény szerint kinövi, 1-2 év szigorú diéta után.

Mindez azért nem csak azt jelenti, hogy mostantól olyan kedvencektől kell megfosztani, mint a kakaó, a túró rudi és a túrós tészta, hanem azt is, hogy nem mindegy, milyen pékárut veszünk (kb. csak a vizes zsemle jó), milyen felvágottat, kekszet, és a csokit ugye el is felejthetjük! Örülök neki, hogy a XXI. században élünk, mert azért annyi minden megkönnyíti a beszerzést, és nem nekem kell majd mindent házilag elkészíteni. De azért az is felmerült Győzőben tegnap, hogy 200 évvel korábban meg talán ki sem alakul Benében ilyen probléma. (vagy csak nem tudunk róla)

Akármi is van, lesz, a fülproblémákat is majd kinövi, egyszer, de addig is, még vár ránk egy gyomortükrözés (gyerekeknél szigorúan altatásban), hogy megállapítsák, van-e refluxa (ha van, ez is diétát és gyógyszerszedést kíván), és még vérteszt glutén-érzékenységre. Tehát, még kiderülhetnek dolgok, de nagyon remélem, hogy "csak" ennyi marad.

Bene már nagyfiú, és nagyon fegyelmezett. Bízom benne, hogy sikerül őt átzökkenteni az új étrendre, és szívesen fogja venni az új ételeket, és talál magának ezekben is kedvenceket. Nehéz lesz majd egy csomó dologra nemet mondani, amik eddig kedvencei voltak. És egyelőre kérdéses számomra, hogy mi van azokkal a termékekkel, amik "olyan üzemben készültek, amelyek tej..." mert elvileg összetevő szinten nincs bennük tej, és mégis? Vajon mennyire kell majd ezekkel szemben szigorúnak lenni? Vajon megehet-e majd nyáron 1-1 palacsintát, lángost a strandon???

hétfő, március 01, 2010

Művészet

Művészet, ahogyan élünk. Csoda, de a napjaink mennek, a gyerekek alig betegek, ha igen, akkor is pár nap alatt meggyógyulnak. Nagyon jól tudunk már kombinálni, hogy ki mikor kivel marad otthon, ki mikor kit tud orvoshoz vinni (leginkább Győző), és így tovább. Még eddig sikerült megúszni, hogy hétvégéink csak takarításból és mosásból-főzésből álljanak, és ahogy jön a tavaszi jó idő, pláne nem fogjuk hagyni. Még eddig szinte semmi fontosat nem felejtettünk el, és mindig volt tej-kenyér itthon. Legalábbis majdnem mindig. :) Szóval csak hálás lehetek, mert az élet 2 gyerekkel és munkával is működhet, még akkor is, ha én ezt elképzelni sem tudtam. Na, persze, azért észnél kell lenni. Néha meg kidőlni, és aludni. Legalábbis nekem. :)

Művészet, ahogyan lavírozni kell óráról órára. Megpróbálni figyelmet fenntartani. Lemondtam a ppt-s szuper óráimról, és rendesen, táblára jegyzetelve tanítok, mert a számonkérésen gyászosak lettek az eredmények. Igen, az előző bejegyzésben azt mondtam, 1 fokkal jobbak ezek a diákok, mint 5 évvel ezelőtt. Most már azt mondom, halvány ez a fok. Fél fok. Továbbra is alapvető problémák vannak a szöveg- és összefüggések megértésében. De azért küzdök. Művészet heti 22 órát fejben tartani, és mindegyiket jól megtartani, de nagy részét még élvezem is. Hiába, szeretem ezt csinálni.

És az igazi művészet számomra ez: Benedek 1 éve kezdett el rajzolni. Akkor az általunk rajzolt autókat kezdte utánozni, véletlenül sem embert, madarat, házat. :) Esetleg repülőt. De már akkor is voltak nagyon érdekes alkotásai, pl a Cipőház. Az utóbbi hónapokban pedig a színekkel játszik. Szinte soha nincsen konkrét kép, csak a színek, a színezés. Gyönyörűek, még akkor is, ha nem ábrázolnak semmit. :) Ja, és Bene már tudja mondani a -k- hangot, lassan egyre több helyen, ezzel, és más tisztulással is, nagyságrendekkel érthetőbb a beszéde.




Most már csak azzal tartozom, hogy Villő Borókánk 2 éves születésnapjáról is közöljem a képeket (amiket még nem kaptam meg. :)). Nagylányunk lett, aki ragaszkodik a cumihoz és a rongyihoz. (most már csak 1 bizonyos a jó, még ha éppen csuromvizes, akkor is) Mindenféle kedvenc plüssállatai vannak, amiket 1-1 napra mindenhova magával cipel, kedvence a Vuk és a Vizipók, na és a Hello Kitty, és mostanában fogja a fején a haját, nehogy leessen. Vagy legalábbis talán ezért. :) Gyönyörűen ragoz, és beszél. :)