hétfő, március 01, 2010

Művészet

Művészet, ahogyan élünk. Csoda, de a napjaink mennek, a gyerekek alig betegek, ha igen, akkor is pár nap alatt meggyógyulnak. Nagyon jól tudunk már kombinálni, hogy ki mikor kivel marad otthon, ki mikor kit tud orvoshoz vinni (leginkább Győző), és így tovább. Még eddig sikerült megúszni, hogy hétvégéink csak takarításból és mosásból-főzésből álljanak, és ahogy jön a tavaszi jó idő, pláne nem fogjuk hagyni. Még eddig szinte semmi fontosat nem felejtettünk el, és mindig volt tej-kenyér itthon. Legalábbis majdnem mindig. :) Szóval csak hálás lehetek, mert az élet 2 gyerekkel és munkával is működhet, még akkor is, ha én ezt elképzelni sem tudtam. Na, persze, azért észnél kell lenni. Néha meg kidőlni, és aludni. Legalábbis nekem. :)

Művészet, ahogyan lavírozni kell óráról órára. Megpróbálni figyelmet fenntartani. Lemondtam a ppt-s szuper óráimról, és rendesen, táblára jegyzetelve tanítok, mert a számonkérésen gyászosak lettek az eredmények. Igen, az előző bejegyzésben azt mondtam, 1 fokkal jobbak ezek a diákok, mint 5 évvel ezelőtt. Most már azt mondom, halvány ez a fok. Fél fok. Továbbra is alapvető problémák vannak a szöveg- és összefüggések megértésében. De azért küzdök. Művészet heti 22 órát fejben tartani, és mindegyiket jól megtartani, de nagy részét még élvezem is. Hiába, szeretem ezt csinálni.

És az igazi művészet számomra ez: Benedek 1 éve kezdett el rajzolni. Akkor az általunk rajzolt autókat kezdte utánozni, véletlenül sem embert, madarat, házat. :) Esetleg repülőt. De már akkor is voltak nagyon érdekes alkotásai, pl a Cipőház. Az utóbbi hónapokban pedig a színekkel játszik. Szinte soha nincsen konkrét kép, csak a színek, a színezés. Gyönyörűek, még akkor is, ha nem ábrázolnak semmit. :) Ja, és Bene már tudja mondani a -k- hangot, lassan egyre több helyen, ezzel, és más tisztulással is, nagyságrendekkel érthetőbb a beszéde.




Most már csak azzal tartozom, hogy Villő Borókánk 2 éves születésnapjáról is közöljem a képeket (amiket még nem kaptam meg. :)). Nagylányunk lett, aki ragaszkodik a cumihoz és a rongyihoz. (most már csak 1 bizonyos a jó, még ha éppen csuromvizes, akkor is) Mindenféle kedvenc plüssállatai vannak, amiket 1-1 napra mindenhova magával cipel, kedvence a Vuk és a Vizipók, na és a Hello Kitty, és mostanában fogja a fején a haját, nehogy leessen. Vagy legalábbis talán ezért. :) Gyönyörűen ragoz, és beszél. :)

2 megjegyzés:

Szentpyr írta...

de jó volt olvasni!:)

Mtunde írta...

És milyen jó volt végre írni is! :)