szerda, október 20, 2010

Tulipán és Gianni-fast food

Az ősz nálunk az ünnepek évszaka. Kezdődik Bene szülinapja, aztán Győzőé, majd jön az enyém. Ez utóbbi az elmúlt években mindig kilógott a sorból, mivel az én drága uramnak mindig a szülinapom idején van szakmai konferenciája valamelyik távoli országban. Persze egyszer majd úgy fogunk ünnepelni, hogy elmegyek vele én is, de hát eddig ez sokféle okokból nem jött össze. Idén gondoltam jól megünneplem majd magam, és lejátszom Kalákáék "32 éves lettem én" verzióját - vagy annak az interpretációját. És már kezdtem ráhangolódni bús József Attilás módon, hogy bizony, öregszem. De az én drága uram meglepett. Ugyanis hazafelé úton Amszterdamban szálltak át, és olyan de olyan meglepit hozott, ami feledtette velem, hogy már nem is 2-a van. 

Aztán az ünnepek sora úgy folytatódott, hogy... Szóval vasárnapra színházat terveztünk, de végül az előadásra nem kaptunk jegyet. Sebaj, ha már beszerveztük a gyerekvigyázót, nehogy elszalasszuk a remek alkalmat, majd jól mozizunk egyet, gondoltuk, mikoris eszünkbe ötlött (juttatták), hogy az egy dolog, hogy mi tudjuk, hogy éppen elhagytuk október közepét, de hát az a mi házassági évfordulónk közeledtét is jelzi, nemdebár? Úgyhogy elhagytuk a mozi ötletét, és gondoltuk, valami különlegessel lepjük meg magunkat. Évek óta tervben van, hogy elmegyünk a híres Gianni éttermébe, mert az hű, meg haa. Most végre elmentünk. Na, meg is lepődtünk, hogy ide asztalt kellett volna foglalni. Kemény 55 percünk volt, hogy elfogyasszuk vacsoránkat, a pincér előre fel is hívta a figyelmünket, hogy ebbe 1 főétek fog csak beleférni. Mivel nem voltunk éhesek, nem is bántuk. És azt sem, hogy beugrottunk a fast foodra, ami egyáltalán nem volt junk. Hihetetlenül finom volt a lasagna és a libamájjal töltött raviolim is. Olyan hihetetlen ízharmónia, nem szimpla vacsorában, hanem kulináris élvezetben volt részünk. És a pincér nem ismerte az én evéstempómat, úgyhogy még egy kis desszert is belefért az időbe. (Belém már alig. :))
A gyors vacsit lassan lesétáltuk, és még az Alexandrában is tudtam egy kicsit lapozgatni. Mondjuk elég meglepő élmény vasárnap este 9 órakor egy könyvesboltban nézelődni, de legalább nyugalom volt, csend és béke. 
Egyszóval ünnepeltünk. És nagyon jó, amikor van mit!

Nincsenek megjegyzések: