kedd, november 23, 2010

Alkotás

 Olyan jó, amikor a gyerekek is átveszik a szülők hobbiját, érdeklődését. Szombat délelőtt is együtt alkottunk. Én ügyeltem, hogy a festékek ne boruljanak ki, és gyönyörködtem.

És Benedek már nagyon tudatosan készül is a karácsonyra: ajándékot gyárt, tervezi, hogy nézzen ki a karácsonyfa (a mai világban, és a díszek dömpingjében kb. 1 pillanatba került, hogy rájöjjön: lehet venni karácsonyfadíszeket, és mi díszítjük a fát.)

- Apropó, gyönyörködés, péntek reggel öltözködtem, éppen szép bordó alkalmi ruhát öltöttem, a délutáni iskolai szalagavatóra készülve (na meg az időhiányra, hogy már átöltözni, sminkelni nem lesz módom), amikor Bene megjelent az ajtóban, és felkiáltott: "Anya, Te vagy a világon a legszebb!" És hogy tetézze örömömet (bár nem látta, hogy ez nekem mennyire jól esik), átszaladt az apjához: "Apa! Nekem van a legszebb anyukám a világon!" 
Ritka pillanat, amikor Benedek ráeszmél a világ és környezet szépségére, de akkor elemi erővel tör fel belőle az áhitat. És most ennek én lehettem a tárgya. - 

1 megjegyzés:

Zsuzsa írta...

Amikor tanítottam, a téli szünet utáni első órán a gyerekek elmesélték az élményeiket. Dóri 1. osztályos volt, egyke volt, de nagyon vagány csaj és hihetetlenül divatosan öltöztették.
Dóri: Karácsony estén elmentünk a templomba, és amíg szerepeltünk, eljöttek hozzánk az Angyalok és feldíszítették a fánkat.
Többi lány kórusban: Dóri, azok a díszek voltak a fátokon, amiket az iskolába késztettünk. Ez hogy lehet?!?!?!
Dóri: Mielőtt elmentünk a templomba, kitettük a díszeket az ágyra. Nehogy má' valami ízléstelen fát csináljanak nekünk.