csütörtök, április 28, 2011

Húsvéti képek

Idén húsvétkor is Kiskunmajsán, a kempingben pihentünk. Az egyik faházban mi laktunk, a másikban nagyiék és mama. Sacáék ugyebár Angliában, szerinte nem is volt Húsvét, mert ő nem volt ott, de hát azért ez nem teljesen igaz...
Voltak báránykák
Simogattunk állatokat
Természetesen nyuszit is!
Fotózkodtunk

Pörögtünk és forogtunk

Egész hétvégén a vasútmodellekben gyönyörködtünk

Pózoltunk 
Spárgaföldet látogattunk, és spárgát szedtünk, sőt ettünk is!
Piknikeztünk, mert megéheztünk.
Aztán csokit szedtünk egyik reggel...

Hétfőn pedig nem haza jöttünk, hanem Rácalmásra, majd Kőröshegyre a dédihez.


Hazafele Benedek fényképezett...

péntek, április 08, 2011

Számolás

Benedek esetében már régóta tudjuk, hogy nagyon szereti a számok világát. Néha 1-1 betűre is rákérdez, de a számokat már évek óta felismeri, olvassa 3 jegyűeket is simán. 10-12-ig összead, most már kivon, és néha saját szórakoztatására ad fel feladatokat: Anya, mennyi 3+4? És persze meg is válaszolja. Vagy nekem kell őt kérdezgetnem. A foglalkoztató füzetekben is mindig mazsoláz a feladatok közül, és valahogyan éppen mindig a matekosokat választja. Jé! :)
Szóval Benéről sejtettem, hogy a matek lesz a kedvenc, ez fogja meg, nem is meglepő, a sztereotípiáknak ebben nagyon is megfelel, lévén, ő egy pasi. De hogy Villőből is kitör valamilyen számolási kedv, az már meglepett. Egészen az utóbbi hetekig nem tűnt fel semmi. Még 10-ig is néha hibásan számolt, nem érdekelte a dolog. Volt az 1, esetleg a 2 és a sok. Amint 3 éves lett, a szakkönyveknek megfelelően belépett a 3-as számkör világába, és azon belül teljesen biztosan mozgott. De a meglepő ezután jött, mert most már 5-ös számkörben mozog, összead és kivon, játszik az ujjaival, hányféleképpen tudja mutatni a 3-at, 4-et, 5-öt. Tegnap az alábbi párbeszédet hallgattam ki, amit nagymamámmal folytatott:

V: Mama, ha mi elmegyünk, akkor te egyedül maradsz, ugye?
M: Igen.
V: De ha Benus és én is itt vagyunk, akkor már hárman vagyunk!
M: Igen.
V: És ha anya és apa is itt van, akkor meg öten.

Nem gondolkozott, nem számolt, csak mondta. Aztán később én elmentem, Győző meg megjött:

V: Anya elment, most négyen vagyunk.

Döbbenet. Jó, én is szerettem a matekot, Győző még inkább. Talán nem kéne meglepődnöm.

És ha már itt tartunk. Benedek egy dologban nem nagyon követi a sztereotípiákat, de én ezt nagyon nem bánom. Hihetetlenül érzékeny. Persze, ez néha nehézzé teszi a pillanatokat, amikor valamin megsértődik, amikor nem bírja, ha valamit elvesznek tőle, vagy ha valami nem úgy történik, ahogy szeretné, és ő dühkitöréssel, vagy hisztivel reagál. De az érzékenységnek van számomra sokkal fontosabb aspektusa is. Figyelmes. Észreveszi a szépet. Észreveszi, ha valakinek segíteni kell. Vigyáz a kicsikre, segíti a dédnagymamát séta közben, összefog a kiközösítettel. És szerelmes. Egyelőre belém. :)

csütörtök, április 07, 2011

Saci

Az én drága húgom elutazott. Na, nem lenne ez ilyen tragikus, de nem 1-2 hétre, hanem tervei szerint minimum 1-2-3 évre. A képek tanulsága szerint egyelőre "nyaralnak", a munka csak ezután jön. Kozmopolita lett, nagyvárosi lány,
aki dinócsontvázakat nézeget,
 
mókust etet
 
és emeletes buszon utazik.
 

Á, nem az irigység beszél belőlem. Nem azért, mert 1-2-3 évre elköltöznék Londonba én is, de 1-2-3 hétre szívesen megnézném én is. :)
 
A gyerekek nem nagyon értették, miért bőgünk a búcsúnál egymás vállán. Én is meglepődtem, hogy ilyen nehéz volt az elválás, hiszen nem látjuk egymást minden nap. Ráadásul, amióta kint vannak, még többet is "beszélünk". Fura ez a virtuális világ.

Na, és a gyerekek egyelőre annyit látnak az egészből, hogy "új autónk" van, mert megörököltük használatra Saca Hondáját. És mit ne mondjak, nagyon élvezik. Már megy is az alku, hogy miért ne adjuk vissza...