szerda, május 25, 2011

Anyák napja és évzáró Villőnél

Hétfőn Villőéknél is sor került az évzáróval összekötött anyák napjára. Nagyon sok verssel, mondókával, énekkel, mesével készültek. Az eddig általam látott ovis műsorok közül messze vitte a pálmát.
Villőn először meglepődtem, hogy milyen megilletődötten,majdnem sírva ül a helyén, de aztán rájöttem, nincs ezen mit csodálkozni. Villő szégyenlős. Ő nem kezd el idegenekkel csak úgy fecsegni, az oldódásának jele, amikor beszélget is másokkal, és nem csak velünk.


Ugyan utólag azzal magyarázta, hogy azért nem mondta a verseket, mert apa nem volt ott, de szerintem ha ott lett volna Győző, akkor sem mondta volna. Zavarban volt, szégyenlősödött. Én azért nagyon büszke voltam rá, hogy végig a helyén maradt, nem szaladt oda hozzám.
Itthon aztán az egész műsort végigmondta nekünk. Először apjának, aztán nekem is. Az egyik mesénél az ölünkbe kellett ülniük, és úgy meséltek a tenyerünkből egy nagyon kedves kis mondókát, egész hosszan. Nagyon ügyesek voltak!

kedd, május 17, 2011

Anyák napja

Anyák napja reggelén kedveseim hagytak aludni. Annyira, hogy fél 11-kor jöttek csak be virágcsokorral, és Benedek verssel. Nagyon ügyes volt, mert csak azt mondta el, amit az ünnepségen is közösen tanultak be. A csak nekem szánt egyedi verset nem mondta el, nem kotyogta el...

Ezzel kezdte vasárnap:

B. Radó Lili: Köszöntő anyák napjára

Réges régen készülődünk
erre a nagy napra
hiszen ma van az esztendő
legeslegszebb napja.
Hajnal óta anyut lessük,
Ébred-e már? Hív-e?
Neki van a világon
a legeslegjobb szíve.
Bizony nincs a naptáraknak
mosolygósabb napjuk,
szobáját ma virágokkal
telis-teli rakjuk.
Amit érzünk, amit szólnánk
vidám dalba öntjük,
Édesanyát énekszóval
szívből felköszöntjük.





Aztán 1 hét múlva került sor az óvodai ünnepségre. Ügyesen felkészültek, volt közös vers, ének, és aztán szépen, egyenként besétáltak velünk szembe álltak, és mondták a verset. Nekünk. Amit én kaptam, nagyon találó volt. Benedek, aki majd országot vesz nekem. Megtenné.

Amikor majd nagy leszek…

Amikor majd nagy leszek,
Egy szép országot veszek,
én leszek ott a király,
anyukám a királylány.

Hintaszékbe ültetem,
és naphosszat lengetem,
ahogy engem ringatott,
mikor bölcsőbe rakott.

Ha a hintát megunja,
és a szemét behunyja,
elmesélem őneki,
száz királyfi kéreti.

De senkinek ne higgyen,
inkább csak enyém legyen,
neki adom, ha marad,
fele birodalmamat.

Természetesen mondtak verset a nagyiknak is, és ajándékot is kaptunk, kézzel festett tésztagyöngyökből készült nyakláncot,  virágot, a nagyik-dédik vasalt-gyöngyös képeket.

Itthon aztán csokorba rendeztem a szépségeimet.

A kiscsoportosok ünnepsége majd csak 1 hét múlva lesz, az évzáróval összekötve, és nagyon izgulok, hogy egyáltalán odaérek-e a munkából.