hétfő, július 18, 2011

Mélyvíz és teológia

Múlt héten úszótanfolyamra jártunk. Benedek már járt év közben is, ők (2 ovistársa is jött) ugyanott folytatták, ahol júniusban abbahagyták az úszást. Olyannyira, hogy belekezdtek a kartempóba, és egész héten azt gyakorolták.
Villő is elkezdte az úszást, nem túl lelkesen. Illetve első nap nagyon lelkesen ment, de amikor már ott volt a vízben az edzőkkel, és feladatok voltak, mi több, vizes lett a szeme-arca. Nos, akkor kiborult. Másnap alig lehetett betenni a vízbe, de eldöntöttük, hogy már nincs visszaút, és Villőben is átfordult szerencsére a dolog, szerdán már csak azt kérte, nézzem, mit csinálnak, csütörtökön meg már közölte, hogy jó ez az úszás.
Én is úsztam, igaz, nem tanítottak, de amíg a gyerekek úsztak, én is mozogtam legalább, és a medence végből még láttam is, mit csinálnak.
A pénteki nap aztán nagy meglepetés volt, mert Benedekék átmentek a nagy medencébe (25 méteres, 2,25 m mély), ahol én is úsztam. Bár fogniuk kellett a partszegélyt, és még kartempót nem csináltak, azért 10 hosszt végigevickéltek, különböző gyakorlatokkal, és büszkén láttam, hogy Benedek ügyes nagyon.
Tegnap aztán a Balatonban is gyakoroltunk, de a hullámzás, meg a mélyebb víz még nem kedvezett Benének. Még nem tanultak levegőt venni, így a nagy vízben nem tud hol megkapaszkodni. De persze, nem is kell még neki ott úsznia.

Szombat este Villő teológiáját is megismerhettük. A temetőbe mentünk locsolni, kifele pedig beszélgettünk. Láthatóan érdekli őket ez a halál téma. Villő közölte, hogy a sírokban Jézus van, akit megfeszítettek, és meghalt. Mondtuk, hogy dehát ő feltámadt, és a mennybe ment, de ha hiszünk benne, itt van a szívünkben is. Erre Villő:
- Amikor kisbaba voltam, és a hasadban voltam, láttam Jézust. (Valószínűleg arra gondolt, hogy ha Jézus a szívemben van, ő meg a hasamban...)

A halál témája máshogyan is előjött. Folti, a Sacától örökölt tengerimalac már több hónapja elpusztult. Akkor megsiratták a gyerekek, de nagyon hamar lecsengett, később már nem emlegették. Tegnap azonban Villő megkérdezte, hogy hol van Folti? Majd amikor emlékeztettük a történtekre, sírásba tört ki, és kérte, hogy legyen megint Foltink. A temetőben is folyton Folti sírját akarták megnézni.
Villő tényleg szereti a kis állatokat. Zsuzsáéknál egész nap Gesztenye kutyával játszott, Szolnokon is az egyik kutyát ajnározta, ha csak lehetett, és most meg Balatonföldváron vannak Nóriékkal, ahol Nóriék nyulával lehet játszani. Azt hiszem, előbb utóbb nekünk is lesz kisállatunk újra!

Nincsenek megjegyzések: