csütörtök, október 13, 2011

Londoni napló 3. nap

Sacával és Robival ezen a napon nekivágtunk először is a Camden Marketnek. 
 Ez az itteni rockerek és alternatívok mekkája lehet. 

És egy kedves kis piac, sok ajándéktárggyal és jó sok egyedi kézműves termékkel is. 




Valaha ide hajóval érkezett az áru. Ma viszont egy lakóhajót láttunk a csatornában. A hajó tetején volt egy kis ültetvénye, és itt tárolta a biciklijét és a tűzifáját is. Jó nagy bárja volt!

Miután visszametróztunk a belvárosba, elváltunk egymástól. Némi iránykeresgélés után. (Előző bejegyzésemben megemlítettem, hogy Londonban néhány perc erejéig mindig sikerül elvesznem. Most is ez történt. Miközben tökéletesen tudtam a térképen, hol vagyok, azt már nem láttam tisztán, merre is menjek, hogy eljussak ide, de ahogyan az alábbi kép mutatja, sikerült. És különben is, biztos az útikönyv térképe állt fordítva. :))

 Ciki vagy nem, de engem a China Town nem nyűgözött le annyira, mint inkább az M&M's háza. 3 szinten tömény cukorka és hozzá való kiegészítők, adagolók, ruhák, plüssök. 




Néhány utca erejéig a Sohon is átkeltem. És nem csak itt, de a távolabbi környéken is hemzseg a mozi, színház, musical terem.  De ez a kép már a Long Acre-n készült, útban a Covent Garden felé. 
 Nem ritka jelenség, hogy a metrómegálló egy lakóház aljában van. Ahogy bemegy az ember, mindenféle lépcső és alagútrengeteg leviszi a föld alá, sokszor több száz méterre is a bejárattól, ahol aztán felszállhat a metróra. 
A Covent Garden piaca sem elsősorban az élelmiszerárusításról szól. Itt is sok-sok kézműves és ajándékárus várja a turistákat, és talán a helyieket is. Azért finom ételek is voltak, de már inkább kész állapotban. 
 Az egyik kanyargós, és ahogyan látható, jó régi metrófolyosó. Így tudják megoldani azt is, hogy az egymást nem keresztező, de mégis közeli járatokra a föld alatt át lehessen szállni. A metróhoz még annyit. Elsőre, és másodszorra is áttekinthetetlennek és ijesztőnek tűnt. De ma már egyedül közlekedtem, és minden annyira jól és pontosan ki van írva, az is, hogy mikor jön a következő járat, az merre tart, ha több peron van, melyikre érkezik, és meddig közlekedik. Szóval elboldogul az ember. 
 A mai kultúra jegyében ellátogattam a St. Paul's Cathedral-hoz. Mázlim volt, mert esti szertartás keretében be lehetett csak úgy menni, beültem a székekre, nézelődtem, elmélyedtem, és hallgattam a kórust, ami minden nap délután 5-kor énekel. 

Az üzlet az üzlet. A katedrális alagsorában étterem és ajándékbolt található. Hmm. :(
Az épület viszont monumentális és lenyűgöző.


Kijövet már a délutáni csúcs kezdődött. öltönyös emberek rohannak hazafele. Buszok állnak a dugóban. Megindulnak a biciklisták is, akik halált megvető bátorsággal tekernek az autók előtt-között. 
A 15-ös buszra még megpróbálok holnap felülni. Ez ugyanis a régi típusú emeletes busz szokott lenni. És ráadásul az útvonala is nagyon jó.

Elindultam a Millenium Brigde-en át.

 Hidak egymás után sorban. Újabb, legújabb, régebbi. 

Már látszik a Globe.

Visszapillantva pedig a St. Paul's.

A modern épületek között csak néhány régi bújik meg. 



Nincsenek megjegyzések: