csütörtök, december 29, 2011

Karácsonyunk

 
23-án úgy terveztük, hogy minden utolsó simítást elvégzünk, amíg a gyerekek az oviban vannak, végül aztán mindannyian otthon ragadtunk, mert Villőt letaglózta egy csúnya gyomorvírus. Hol én szaladtam el még vásárolni, hol Győző, hol az orvossal konzultáltunk, hogy meddig maradjunk otthon. Félő volt, hogy az éjszakát kórházban kell tölteni, így nem álltam neki a beiglisütésnek... Délutánra azonban Villő jobban lett, sőt, már ragaszkodott hozzá, hogy a fenyőfáért is el akar menni a fiúkkal, így együtt indultunk útnak. Szép, formás fát sikerült találnunk, amit azon nyomban a helyére is állítottunk, a gyerekek pedig fel is díszítették.
Minden évben megcsodálom a boltban a bronzos-aranyos-barnás díszes fákat, de belátom, az ilyesfajta színharmóniára még várhatok. Mivel nálunk szokás, hogy a gyerekekkel közösen díszítjük a fát, természetes, hogy az ő ízlésük fog dominálni, ami egyelőre azt jelenti: tegyünk fel mindent, ami csillog, vagy színes, és a legjobb, ha mindkettő egyben. :) Így ha még valamilyen díszt szeretnék beszerezni, az is jobb, ha színes gömb lesz.
Ettől függetlenül nagyon kedves, barátságos, szép fánk lett!!! Komolyan!
 
Másnap délben aztán eljöttek anyuék és apósom ebédre, és ünnepelni. Mivel az utolsó percig dolgoztunk, és mert nem szerettünk volna amúgy sem erőltetett menetet, amikor kaptunk egy remek ajánlatot egyik kedvenc éttermünktől (Aranysárkány vendéglő Szentendrén), azonnal lecsaptunk rá, így már előző nap leszállították nekünk az 5 liter halászlevet és a töltött-sült pulykát. Csak egy kis köretet kellett mellé kreálni, ami nem volt komoly feladat. Így a 24-e délelőtt is nyugisan telhetett. Az ajándékozás, és finom ebéd után pedig mindenki felkerekedett, mi pedig a pestújhelyi templom felé vettük az irányt, az immár hagyományosnak mondható karácsonyi gyerekistentiszteletre.
 
A műsorban most Villő és Benedek is verset mondtak. 
 
Hazajöttünkre nagy meglepetés várt minket: újabb ajándékok a fa alatt, és a fán is lógott egy kis csomag, benne színházjegyek a családnak!
 
Estig tartott az összerakás, társasozás, és a játék. Mi csak csodálkoztunk Győzővel, milyen sokáig tudnak együtt is eljátszani a gyerekek. Még mi sem kellettünk hozzá. :)
 
Az este fénypontja a csillagszórózás volt. 
 
A végén pedig álljon itt  2 karácsonyi vers: 


szerda, december 21, 2011

Téli bemutatók

A gyerekeknek idén télen is megvolt a szezonvégi bemutatójuk. Először az úszást nézhettük meg. Én csak felvételről, Győző élőben.

Benedekék továbbra is a láb-kar tempók összehangolásán dolgoznak. Néha ugyan felmerül (sokszor inkább fenyegetésként), hogy átmennek a mély medencébe, de egyelőre erre nem került sor. Elnézve a felvételeket, talán nem is baj. Van még mit gyakorolni.
Villő ficánka lett nyár óta. Boldogan megy úszni, merül, lebeg, siklik.

1 héttel később Villő táncbemutatójára került sor. Jó hangulatú kis karácsonyi összejövetel volt ez, nem a klasszikus előadás, de a legkisebbek is megmutatták mit tudnak. Villő a csoportjában a legkisebb, ez néhány mozdulatán látszik is, viszont nagyon lelkes, és nagyon szereti csinálni. Végig az volt a problémája, hogy mikor mehet vissza  a színpadra, majd egy idő után azzal nyugtatta magát, hogy nem baj, majd elképzeli, hogy ott van a másik csoporttal is. :) 


Egy kis videóanyag:

szombat, december 17, 2011

Készülődés

Idén a gyerekek nagyon díszítési lázban égnek. Hetek óta azt hallgatjuk, hogy miért nem úszik égőben már az egész lakásunk. Ezidáig még ellenálltunk, de néha, ha volt egy kis idő, illetve Benééknél az oviba készítettünk díszeket.



Közben a Mikulás is megérkezett hozzánk. Nem tudom, Benedek mennyire hisz még benne, de este nagyon lelkesen pucolta a csizmáját, sőt, még kekszet is készített ki a teraszra az erre járó, és biztosan éhes Mikulásnak. Villő pedig azzal fogadott az oviban, hogy ő oda fogja adni a cumiját a Mikulásnak. Az óvó nénik beszélték meg velük, és nagyon lelkes is volt, így gondoltam, nosza, akkor hajrá. Így aztán a Mikulás kapott egy cumit is. Persze nagyon nehezen aludt el, sírdogált, másnap még meg is kérdezte, nem lehetne-e visszakérni a Mikulástól azt a cumit. De azóta büszkén meséli, hogy ő már nagylány. Szóval végülis azt hiszem, leszokott. :) 

Füles

1 hónapja van egy új lakónk. Ő Füles, a gyerekek ezt a nevet adták neki. Villő nagyon szereti simogatni az egyébként tényleg gyáva nyuszit. :)

 Ha kivesszük a ketrecéből legfeljebb eddig merészkedik el. Egyelőre még azt sem tudjuk, fiú-e vagy lány, de az biztos, hogy házinyúl, így még igencsak növésben van. :)

szerda, december 07, 2011

Londoni napló 5. nap

Végre-végre oda jutottam, hogy az utolsó napomról szóló bejegyzést is meg tudom írni. Egy csajos félnapot csináltunk Sacával, mivel ő ezen a napon is dolgozni ment délután. Azt mondta, hogy egy igazi angol reggelit nem hagyhatok ki. Nem tettem. :) 
Sült sonka, kolbász, grillezett paradicsom, gomba és tükortojás, valamint fincsi paradicsomos bab, némi piritóssal. Nyami. Még jó, hogy 12-kor ettük, mert amúgy nem bírtam volna. Angol tea, egy kis tejjel öblítésképpen. Mindezt Saca korábbi munkahelyén, az Embankment Cafeban fogyasztva. Amint látszik, Saca csak a másik tipikus ételt, a kását (poriage) ette. Az is finom, de olyat csináltak nekem otthon is egyik reggel.
Több napig néztem a metróban magam így. :) Az újabb típusú járatok gömbölyített üvegablaka érdekes tükörképeket ad.
Utolsó nap, csajos program, hova máshova, mint a Notting Hillre? Az útikönyv kivételesen nem hátráltatott, hanem segített, és így megtaláltuk azt a híres utcát. Mondjuk ki is van táblázva. :) Na meg nem elhanyagolható mennyiségű ember áradt arrafele. Hihetetlen tömeg volt. Persze, azért, mert szombaton van a kirakodóvásár is, és mert bizony, ez egy híres hely. Így a hangulat, ami ránkragadt az sajnos kicsit visszás. De mégis nagyon jó volt, hogy elmentünk oda.
Kedves házak, sokszor minden szinten üzlet, a kis belső lépcsőkön mentünk fel.

Sok antik árus. Hogy honnan szerez ennyi régi bokszkesztyűt???
Még egy közös kép.
Ó, a cupcake. Nem, most nem vettünk, helyette inkább fincsi krémmel töltött fánkot, meg valami kelt sült tésztát és epret!
Állítólag itt vették fel a filmet. Na meg azt is olvastam, hogy az az ajtó, és ház, ahol Hugh Grant lakott a filmben, egy pár utcával arrébb valamelyik filmes háza volt. Utána eladta egy lelkes rajongónak, aki viszont nem győzte elkergetni a lelkesen becsengető további rajongókat. A kék ajtót átfestette, de hiába. Így inkább ő is megvált a háztól. :)
Gyönyörű, nagy villaépületek. Ugyanolyan többszintes angol stílus, de hófehér falak, és jóval nagyobb alapterület! Felhívnám a figyelmet a biciklitárolásra!
Notting Hill után elváltunk egymástól, Saca még elkisért a Kensington Park felé. Egy magánparkon át vezetett az utam. Bent szigorúan tilos volt fényképezni. Gyönyörű parkos házak, főként követségi épületek.
A palotát éppen átépítették. Egy részén volt csak kiállítás, de engem a palota érdekelt volna, így kihagytam.
A parkban kis tó, rengeteg ember napozott, piknikezett. Kutyakakit nem, de hattyú, lúd, és egyéb vízimadár kakit annál inkább kellett kerülgetni. A vitorlások amúgy távirányításúak. :)
Az elmaradhatatlan mókus. Nem jönnek ám csak úgy oda, ahhoz igazi dió, vagy mogyoró kéne a kézbe, az alma ehhez nem elegendő. :)
És hát, na, ha csajos nap, akkor még a Harrods. A bőség, és főleg az árak lenyűgözőek/letaglózóak, az épület viszont fantasztikus!
Tökéletesen kidolgozott részletek.

És a lemenő nap fényében tündöklő épület.
Szerettem volna még egy kis londoni hangulatot magamba szívni, na meg még nem ment le teljesen a nap, és nem akartam hazamenni. Kerestem egy parkot. A térkép alapján a London Eye mögött is volt egy. Gondoltam, arra még nem jártam. Átmentem metróval, és némi keresgélés után meg kellett állapítanom, hogy sajnos a parkot átépítik éppen. Nincs. Egy talpalatnyi nyugodt hely sem volt. Itt is tömeg hömpölygött a Temze partján, sehol egy pad, vagy valami hely, ahol leülhettem volna, és csak úgy olvasgathattam volna. Így aztán feladtam, és hazamentem.
Másnap hajnalban várt a taxi. Ugyanis jól kitaláltam, hogy én majd vonattal és metróval  közlekedek a reptérre is, de: 1. a metróvonalak nagy részét felújítják, és a munkálatok nagy része hétvégére esik. 2. Amúgy sem biztos, hogy elég korán indult volna az első metróm. 3. A kettő kombinációjából azonban maximum egy több átszállásos végtelen buszozás jött volna ki a 10 milliós ismeretlen Londonban. Így maradt a taxi. Ami persze nem olyan vészes dolog, de olyan szívesen másra költöttem volna azt a pénzt. :)
Nagyon jó volt. Nagyon-nagyon!!!