kedd, december 18, 2012

Ünnepi

Ünnepre készülünk. Fejben, kicsit testben, és még kicsit kézzel. Idén sokat gondolkodom az ünnepekről, talán mert kicsit változtatni kellett a készülődés menetén. És mert az a meglepetés ért, hogy Benedek még mindig hisz az ünnepi csodákban.

Mikulás kapcsán lepődtem meg először, hogy mennyire komolyan veszi még mindig a csizma kipucolását, kikészítését. Még ajándékot is tett ki a Mikulásnak, hogy szegény Mikulás ne csak adjon, de kapjon is, és egy mese hatására kekszet is kellett kikészíteni a fáradt, és biztosan éhes Télapónak. Ezek után természetes volt, hogy határozottan meg volt győződve arról, bizony, maga a Mikulás járt a teraszunkon!

Villő kicsit realistább, másnap mondta, hogy az oviban nem az igazi Mikulás járt, mert vattából volt a szakálla. No igen. Fő a hitelesség.

A karácsony már keményebb dió. Pici koruk óta mindig ügyeltünk arra, hogy ne Jézuskázzunk, hanem legyen a Karácsony az, ami, Jézus születésének ünnepe. Igyekeztünk az ünnepet minél tisztábban annak megtartani, ami, olvassuk a karácsonyi történetet, tudnak már egy csomó szép, és igazán tartalmas éneket... De a gyerekek szeretik a misztériumot, annyira, hogy Benedek már hónapokkal ezelőtt kijelentette: "Márpedig nem lehet más, mint Jézuska, aki az ajándékot hozta (na jó, akkor Jézus, anya), hiszen tavaly is elmentünk otthonról délután (karácsonyi műsor szokott lenni a pestújhelyi templomban), és mire hazaértünk, láss csodát, ott voltak az ajándékok!"

Igen, szeretjük mi is a meglepetéseket, és igyekeztük a meglepetés részét megtartani az ajándékozásnak. Ha már annyi mindent megkapnak abból, amit kérnek, legalább legyen meglepetés, hogy mikor. Mi ugyanis már előző nap este feldíszítjük a fát, és reggeltől karácsonyozunk, készülődünk, ha tudnak jönni a nagyszülők, együtt ebédelünk, és aztán délután ajándékozunk. A karácsonyfa díszítése eredetileg ugyancsak meglepetés volt, ezért díszítettük 23-án este, reggelre pedig ott volt a fa, maga a csoda. Aztán Benedek már 3 éve közölte, hogy ő is szeretne díszíteni - ehhez volt esze, észrevette a boltokban a sok díszt... De az ajándék, az más.

Nem is akarjuk elvenni tőlük a csodát, a meglepetést. De azért hadilábon állunk ezzel a nagy Jézuskázással... Mert persze, tulajdonképpen, lelki értelemben igen, ő hozza, ő teszi lehetővé, ahogyan mindent az életünkben... De mégis, amit ők szívnak magukba, az valami más.

De hát, mint annyi minden, ez sem fekete fehér. Idén 23-ig vásározni fogok, a készülést is máshogyan kell megszervezni, a karácsonyi menüt is egyszerűsítjük, svéd karácsonyi sonka lesz a nagy nagy kék-sárga áruházból, és igyekszem még hétköznap megsütni az aprósütiket, becsomagolni az ajándékokat. A karácsonyi várakozás legfontosabb szimbóluma és ideje az adventi gyertyagyújtásra koncentrálódik, amikor viszont Villő saját költésű énekeit hallgatjuk. Kedves ötvözete ez gyermeki hitének, és a mostanában tanult betlehemi daloknak. Egészen hiteles. :)

Mindennel együtt, nagyon várom, és remélem, hogy az idei karácsonyi is igazi ünnep lesz Nekik és Nekünk is.

szerda, október 03, 2012

Fuss Bene fuss!

Benedek nagyon büszke volt, hogy elküldték a kerületi futóversenyre, és még csapatban érmet is szerzett. Hihetetlen, mennyire motiválhatók és lelkesen még ebben a korban! A tornatanár mesélte, hogy rosszalkodott néhány fiúval órán, amire is ő közölte vele, hogy "Arra, aki így viselkedik, ő nem áldoz a szabadidejéből, hogy futóversenyre vigye..." Benedek megszeppent, megkérdezte, hogy nem javíthatna-e, és önként átállt egy lány-csapatba, nehogy megint rosszba keveredjen. :)




hétfő, október 01, 2012

Szeptember


Miután elkezdődött az iskola, hamar eljött Benedek szülinapja is, amit egyelőre kiscsaládilag-nagyiékkal kibővülve megünnepeltünk. A lakás feltúrt állapotára való tekintettel a gyerekbulira egy kis haladékot kértem, és kaptam is. Reméljük, még őszi szünet előtt/ alatt lehetőség lesz rá, hogy meg is tartsuk. Így legalább Benedek is ismerkedik, barátkozik a suliban. 

 Pár napra hazalátogatott Saca is, és lehetőségem volt vele kirándulni egyet a Balcsira. Élvezettel vezetett. :)
 Meglátogattuk gyerekkorunk helyszínét is Szent-György hegyen. Botrányosan összement a hegy, a kerítés... A pazar kilátást sajnos a párás idő miatt nem adja vissza a kép, csak a lelkesen fotózó húgomat. :)
 Az hagyján, hogy alacsonyabb lett a korlát a teraszon, de hogy a Szigligeti strand is úgy összement, hogy nem ismertem rá. Illetve, dehogynem, ráismertem, de vagy 4x ekkorára emlékszem. Hihetetlen. (Pedig 15 évesen is jártam ott...)
 Nagyon finomat ebédeltünk.
 És sütkéreztünk a szeptemberi napon, a gyíkkal együtt.
 Aztán felcaplattunk még Tihanyba is. Csak hogy levendulaillatot is érezzünk.
És még egyet sétáltunk a füredi kikötőben...

csütörtök, szeptember 06, 2012

A nagy esemény

A nagy esemény, vagy események mostanában Benedekkel történnek. Volt évnyitója. (Nagyon humánus az iskolától, hogy csak az első osztályosoknak csináltak évnyitó műsort, akik még izgatottan, és örömmel vesznek részt ilyen eseményen, és ennek megfelelően, kellően rövid, és 7 éveseknek szóló volt a műsor és az igazgatónő beszéde is.)



Aztán megkezdte az iskolát is a nagyfiú. A reggelek igen korán kezdődnek, de egyelőre flottul megy minden, tulajdonképpen könnyebb, mint vártam. Még nyugodtan reggelizni is tudunk, ami azért fontos, mert Benedek csak az első szünetben kap reggelit, na és Villő is reklamálna. Villő amúgy is sokat reklamál, amióta iskola van. Láthatóan fáradtabb, bár még korábban nem tud elaludni, de esténként, és reggel is kellően hisztis.

Az iskolában hamar belecsaptak a lecsóba, szépen elkezdtek tanulni, jönnek a házi feladatok, és a mindennapos testnevelésnek köszönhetően még izomláza is volt Benedeknek, igaz, csak egy napig. Egyelőre nagyon lelkes is, minden nap szívesen mesél arról, mit csináltak, ami újdonság az ovihoz képest, ahonnan hazafele a "Na, mi volt az oviban?" kérdésre legtöbbször a "Semmi" volt a válasz.

hétfő, augusztus 27, 2012

Az elmúlt 1 hónapban 2x 1 hetes nyaralásunk mellett nagymamám vendégszeretetét élveztük, hogy a fenti állapotokat lehetőleg ne itthon kelljen átvészelni. Nagyon nagy segítség volt, hogy a munka után még elszaladunk megvenni ezt/azt, meg beszélünk a mesteremberrel, leegyeztetjük a színeket, pakolunk egy kicsit és egyéb szuperizgis elfoglaltságok mellett nem kellett háztartást vezetni, és nyugodtan rábízhattuk a gyerekeket is, ha éppen úgy adódott. Márpedig úgy adódott... 

 Mi magunk elég keveset tudtunk alkotni és dolgozni a lakáson, a fenti, nagypapám által készített intarziaképet azért sikerült újjá varázsolnom.
 És itt tartunk most. Visszaköltöztünk, mert már mindenki vágyott haza, na meg az élet nem áll meg, és Benedeknek lassan kezdődik a suli is. Bútorok még nincsenek, de a régieket még tudjuk használni. :) 

Már amennyire akarjuk használni a bútorokat. Mivel még jön a festő, jön a villanyszerelő, jobb nem mindent kipakolni. :)
Akárhogyan is, nagyon örülünk annak, ami van. A gyerekek is hangot adtak már ennek, jó, hogy tudnak örülni!

kedd, augusztus 07, 2012

Zsolnay-negyed

A nyaralás utolsó napján megkockáztattuk, hogy az óriási hőség ellenére nem strandolunk, mert időben szerettünk volna hazaérni, márpedig egy strandról 3-kor eljönni nagyon nem jó érzés. Így bementünk Pécsre megnézni a Zsolnay-negyedet. Nem bántuk meg. Gyönyörűen felújított épületek, gyerekeknek és felnőtteknek is érdekes kiállítások (sajnos most több nem volt látogatható szabadságok miatt), és egy hihetetlenül jó étterem várt ránk. Aki gyerekes, az tudja, ha egy nem éppen rántott hús-sültkrumplira specializálódott étteremben a gyermekek szívesen választanak a menüből, mi több, meg is eszik azt, akkor ott bizony jól főznek. Benedeken lepődtem meg a legjobban, aki a konfitált mangalicát választotta lecsóval (a lecsó miatt), majd a fél adag elfogyasztása után megszállta apja libamáját.... hmm. Van ízlése. Csak eddig még nem jött elő. :)


















Siklósi vár

Múlt héten Harkányban nyaraltunk Márkékkal, és 2 ízben is átmentünk Siklósra fürdeni. Egyik fürdés előtt még kiizzadtuk magunkat a várban, amit nagyon szépen felújítottak, több témában látható kiállítás, de csak sétálni a várfalak között is üdítő élménynek bizonyult.











A lovak

Már nem csak Villő kedvencei, de Benedek is igazán tetszetősnek találta a lipicai lovakat, főként a kiscsikókat az anyjukkal. Választottak is maguknak 1-1 szép fotót a leendő ágyuk fölé.

A fogathajtó verseny is izgis volt, és a kirándulás jónak ígérkezett - az előző bejegyzésben említett eső csak délután érkezett, és miután leértünk a hegyről jól megebédeltünk, majd visszamentünk a szállodába pancsolni és szaunázni.