péntek, március 30, 2012

Szigetmonostor

Múlt hétvégén elszöktünk Győzővel Szigetmonostorra. Rengeteget bicikliztünk, felfedeztük a szigetcsúcsot, és élveztük a gyönyörű időt, na meg a nyugodt perceket. (Közben Bene és Villő remekül szórakoztak Zsuzsáéknál, és élményekkel töltődtek!)






kedd, március 27, 2012

Stockholm

Miután bepótoltam a gyerekekről szóló képeket és beszámolót, végre lelkiismeret-furdalás nélkül megmutathatom a stockholmi képeimet. Nem készült sok kép, mivel leginkább oktatáson voltam, így nem tudtam nagyon szétnézni. De a skandináv hangulat magával ragadott. Ha nem is Finnországban voltam, mégis annyi ismerős dolgot ehettem-ihattam, és hasonló tájban gyönyörködhettem, mintha egy kicsit arrébb lettem volna. Bizony, jó lenne már oda is elmenni megint, talán majd pár év múlva. És ha még újra megtanulhatnék finnül is...
Stockholm rendkívül nemzetközi város. Nem volt olyan ember, aki nem tudott volna nekem angolul válaszolni, méghozzá nem is akárhogyan. A város nagy, mégis nagyon emberi, tele fákkal, parkokkal. Gránitra épült, csakúgy, mint Helsinki, ennek megfelelően komoly munka volt a 7 metróvonalat is belefúrni a talajba. De megérte. Rendkívül jó a közlekedés.
Stockholm drága város. Első nap volt pár órám körülnézni a belvárosban, és sokalltam a csomagmegőrző díját, így inkább vonszoltam magammal a holmimat. Pár sarok után már nagyon nem sajnáltam volna kifizetni azt a bizonyos összeget, de már visszamenni is túl messze lett volna. Azért így is láttam:

 A parlamentet amely egy mini szigetre épült, és  az épületek között áthaladva eljutunk a következő szigetre, amin 
 A királyi palota áll, valamint az óváros. 
 Stockholmot az "Észak Velencéjének" emlegetik. bár Velencében még nem voltam, de ez a vizes-szigetes, apró hidas hangulat nagyon tetszett! Igazából nem is látszik a nyílt tenger, mégis körülveszi az embert. 
 Az óváros egyik keskeny kis utcáján sétáltam végig, mígnem elértem a 
Kikötőt. Itt megvacsoráztam a boltban vásárolt kis szendvicsemet (rengeteg hangulatos kávézó mellett elmentem, mindig azt gondolva, hogy majd a következőbe bemegyek, aztán vége lett a szigetnek :)), és kerestem egy metrómegállót, mert már nem bírtam tovább. Ekkor még nem tudtam, hogy a másnap estére tervezett városlátogatásom elmarad. Pedig szívesen sétáltam volna még egyet, csomagok nélkül is.

Másnap már a munka várt, de útközben a járda néhány fa mellett haladt el...
 A cég a külvárosban van, 15 percre metróval a központtól, tulajdonképpen Stockholm ilyen külvárosok sokasága. Széles utcák, kertes házak, parkok. Persze vannak irodaházak, régi és új, meg néhány társasház is, de nem az a jellemző.
 Imádom ezeket a mohás sziklákat. 
Mázlim volt az időjárással, kivételesen korán kitavaszodott Svédországban, és a hó is elolvadt, mire odaértünk. (március 12-én utaztam). Tavaly ilyenkor még bőven jég és hó volt mindenhol.
 Egyik esti program keretében kipróbáltuk a curlinget. Hát... Elég furcsa egy sport, az elején kifejezetten nem tetszett. Nincs egyetlen természetes mozdulat sem benne, egy csúszós és egy nem csúszós cipővel a lábamon, egy nagy követ kell ellökni, miközben a másik kezemben egy seprűvel egyensúlyozok. Nem túl vonzó feladat. De aztán belekezdtünk a játékba, és onnantól kezdve már tetszett a dolog, mégha a pontok sokkal inkább a szerencsén, mint az ügyességünkön múltak is.
 Kiszúrtam a térképen, hogy a szállásunkhoz közel is van egy tenger-tó. Vagyis kapcsolata van a tengerrel, de már eléggé édes a víze. Elsétáltam oda egyik reggel, és élveztem a kilátást.


Ez pedig a szállásunk volt. 
 Utolsó estére egy másik szállóba vittek bennünket, kicsit messzebb a fővárostól, amolyan béke szigetére, egy kifejezetten konferenciákra szakosodott szállodába. Vicce volt, hogy csupa 1 ágyas szoba volt! A tó itt is összeköttetésben van a tengerrel, de egyáltalán nem sós a vize.

 Egy reggelit?
Aztán hazabattyogtam. Na jó, buszoztam, aztán metróztam, aztán megint buszoztam, aztán repültem. A kis házikó egyébként egy buszmegálló, a jellegzetes vörösre festett faház, fehér sarokkal és fehér ajtó/ablakkerettel. Annyira bájosak. (És Finnországban is ilyenek...)

péntek, március 23, 2012

Last minute

Benedeknek januárban kiesett az első foga, aztán nem sokkal később a második is. Már szépen ki is nőtt az új, és egyelőre nyugalom van a szájában. Ez a kép nem sokkal a kiesés előtt készült, hogy megörökítsük a kis egérfogakat!
Ha már Benénél tartok: Nem csak fizikailag lépett az iskolaérett korba, de télen az oviban is lezajlottak a vizsgálatok, és megerősítették, amit amúgy is láttunk, hogy valóban nyugodtan mehet iskolába. Sőt, voltunk a beszédvizsgálóban is, mivel iskola előtt kellett visszamenni a szakvéleményért, és ott is megállapították, hogy már nem beszédfogyatékos (valószínűleg soha nem is volt az, hanem erősen /az nem kifejezés, mennyire/ pösze), de szeptembertől semmilyen kiegészítő foglalkozás, fejlesztés nem kell majd neki, és oda íratjuk be, ahova csak akarjuk.
Most abba nem mennék bele, hogy az "ahova csak akarjuk" nem egy egyszerű dolog. Van néhány iskola, amelyik felvételiztet, többnél óriási túljelentkezés van, és van a körzetes iskola, aztán slussz. Szerencsénkre apósom a mi körzetes sulinkban találtunk egy szuper tanítónénit, így nincs okunk aggodalomra, de hihetetlen szakadékot látni, főleg már felső tagozatban az elit intézmények és a többi között. Régen sem gondoltam, hogy mindegy, hova jár a gyerek, de ez mára sokkal inkább igaz, mint a mi időnkben. Sőt, merem állítani, hogy a mi időnkben sokkal inkább mindegy volt.

Bene kifejezetten jól boldogul a számokkal, akár 100-as számkörben, és érdekli is az összeadás-kivonás-szorzás. Kíváncsi vagyok, hogy ez később is így lesz? Vajon már ennyire korán tudni lehet, miben lesz ügyes egy gyerek? Vagy ez még csak az analitikus gondolkodás? Akárhogyan is, de Benedekkel már nagyon jókat lehet beszélgetni, ha éppen nem akar a számítógépbe mélyedni. Persze, jó dolgokat csinál ott is, értelmes játékok, stb, de bele tud veszni, mint ahogyan mindannyian. :)

Szereti nagyon a társasjátékokat, és már igazi, folytatásos meséket lehet neki olvasni. Rumini nagy kedvenc. Nem utolsó sorban én is élvezem!

szerda, március 21, 2012

Év eleji kirándulás

Még év elején csináltunk magunknak egy hosszú hétvégét, és elutaztunk Bikalra. A gyerekek és mi is nagyon élveztük a helyet. Óriási terület, több, különböző stílusú épület, kényelmes, nagy szoba (lletve 2 szoba egymás mellett nappalival), fürdő és lovarda. Na, és a középkori város, remek programokkal. Nagyon élveztük!