kedd, március 27, 2012

Stockholm

Miután bepótoltam a gyerekekről szóló képeket és beszámolót, végre lelkiismeret-furdalás nélkül megmutathatom a stockholmi képeimet. Nem készült sok kép, mivel leginkább oktatáson voltam, így nem tudtam nagyon szétnézni. De a skandináv hangulat magával ragadott. Ha nem is Finnországban voltam, mégis annyi ismerős dolgot ehettem-ihattam, és hasonló tájban gyönyörködhettem, mintha egy kicsit arrébb lettem volna. Bizony, jó lenne már oda is elmenni megint, talán majd pár év múlva. És ha még újra megtanulhatnék finnül is...
Stockholm rendkívül nemzetközi város. Nem volt olyan ember, aki nem tudott volna nekem angolul válaszolni, méghozzá nem is akárhogyan. A város nagy, mégis nagyon emberi, tele fákkal, parkokkal. Gránitra épült, csakúgy, mint Helsinki, ennek megfelelően komoly munka volt a 7 metróvonalat is belefúrni a talajba. De megérte. Rendkívül jó a közlekedés.
Stockholm drága város. Első nap volt pár órám körülnézni a belvárosban, és sokalltam a csomagmegőrző díját, így inkább vonszoltam magammal a holmimat. Pár sarok után már nagyon nem sajnáltam volna kifizetni azt a bizonyos összeget, de már visszamenni is túl messze lett volna. Azért így is láttam:

 A parlamentet amely egy mini szigetre épült, és  az épületek között áthaladva eljutunk a következő szigetre, amin 
 A királyi palota áll, valamint az óváros. 
 Stockholmot az "Észak Velencéjének" emlegetik. bár Velencében még nem voltam, de ez a vizes-szigetes, apró hidas hangulat nagyon tetszett! Igazából nem is látszik a nyílt tenger, mégis körülveszi az embert. 
 Az óváros egyik keskeny kis utcáján sétáltam végig, mígnem elértem a 
Kikötőt. Itt megvacsoráztam a boltban vásárolt kis szendvicsemet (rengeteg hangulatos kávézó mellett elmentem, mindig azt gondolva, hogy majd a következőbe bemegyek, aztán vége lett a szigetnek :)), és kerestem egy metrómegállót, mert már nem bírtam tovább. Ekkor még nem tudtam, hogy a másnap estére tervezett városlátogatásom elmarad. Pedig szívesen sétáltam volna még egyet, csomagok nélkül is.

Másnap már a munka várt, de útközben a járda néhány fa mellett haladt el...
 A cég a külvárosban van, 15 percre metróval a központtól, tulajdonképpen Stockholm ilyen külvárosok sokasága. Széles utcák, kertes házak, parkok. Persze vannak irodaházak, régi és új, meg néhány társasház is, de nem az a jellemző.
 Imádom ezeket a mohás sziklákat. 
Mázlim volt az időjárással, kivételesen korán kitavaszodott Svédországban, és a hó is elolvadt, mire odaértünk. (március 12-én utaztam). Tavaly ilyenkor még bőven jég és hó volt mindenhol.
 Egyik esti program keretében kipróbáltuk a curlinget. Hát... Elég furcsa egy sport, az elején kifejezetten nem tetszett. Nincs egyetlen természetes mozdulat sem benne, egy csúszós és egy nem csúszós cipővel a lábamon, egy nagy követ kell ellökni, miközben a másik kezemben egy seprűvel egyensúlyozok. Nem túl vonzó feladat. De aztán belekezdtünk a játékba, és onnantól kezdve már tetszett a dolog, mégha a pontok sokkal inkább a szerencsén, mint az ügyességünkön múltak is.
 Kiszúrtam a térképen, hogy a szállásunkhoz közel is van egy tenger-tó. Vagyis kapcsolata van a tengerrel, de már eléggé édes a víze. Elsétáltam oda egyik reggel, és élveztem a kilátást.


Ez pedig a szállásunk volt. 
 Utolsó estére egy másik szállóba vittek bennünket, kicsit messzebb a fővárostól, amolyan béke szigetére, egy kifejezetten konferenciákra szakosodott szállodába. Vicce volt, hogy csupa 1 ágyas szoba volt! A tó itt is összeköttetésben van a tengerrel, de egyáltalán nem sós a vize.

 Egy reggelit?
Aztán hazabattyogtam. Na jó, buszoztam, aztán metróztam, aztán megint buszoztam, aztán repültem. A kis házikó egyébként egy buszmegálló, a jellegzetes vörösre festett faház, fehér sarokkal és fehér ajtó/ablakkerettel. Annyira bájosak. (És Finnországban is ilyenek...)

Nincsenek megjegyzések: