kedd, december 18, 2012

Ünnepi

Ünnepre készülünk. Fejben, kicsit testben, és még kicsit kézzel. Idén sokat gondolkodom az ünnepekről, talán mert kicsit változtatni kellett a készülődés menetén. És mert az a meglepetés ért, hogy Benedek még mindig hisz az ünnepi csodákban.

Mikulás kapcsán lepődtem meg először, hogy mennyire komolyan veszi még mindig a csizma kipucolását, kikészítését. Még ajándékot is tett ki a Mikulásnak, hogy szegény Mikulás ne csak adjon, de kapjon is, és egy mese hatására kekszet is kellett kikészíteni a fáradt, és biztosan éhes Télapónak. Ezek után természetes volt, hogy határozottan meg volt győződve arról, bizony, maga a Mikulás járt a teraszunkon!

Villő kicsit realistább, másnap mondta, hogy az oviban nem az igazi Mikulás járt, mert vattából volt a szakálla. No igen. Fő a hitelesség.

A karácsony már keményebb dió. Pici koruk óta mindig ügyeltünk arra, hogy ne Jézuskázzunk, hanem legyen a Karácsony az, ami, Jézus születésének ünnepe. Igyekeztünk az ünnepet minél tisztábban annak megtartani, ami, olvassuk a karácsonyi történetet, tudnak már egy csomó szép, és igazán tartalmas éneket... De a gyerekek szeretik a misztériumot, annyira, hogy Benedek már hónapokkal ezelőtt kijelentette: "Márpedig nem lehet más, mint Jézuska, aki az ajándékot hozta (na jó, akkor Jézus, anya), hiszen tavaly is elmentünk otthonról délután (karácsonyi műsor szokott lenni a pestújhelyi templomban), és mire hazaértünk, láss csodát, ott voltak az ajándékok!"

Igen, szeretjük mi is a meglepetéseket, és igyekeztük a meglepetés részét megtartani az ajándékozásnak. Ha már annyi mindent megkapnak abból, amit kérnek, legalább legyen meglepetés, hogy mikor. Mi ugyanis már előző nap este feldíszítjük a fát, és reggeltől karácsonyozunk, készülődünk, ha tudnak jönni a nagyszülők, együtt ebédelünk, és aztán délután ajándékozunk. A karácsonyfa díszítése eredetileg ugyancsak meglepetés volt, ezért díszítettük 23-án este, reggelre pedig ott volt a fa, maga a csoda. Aztán Benedek már 3 éve közölte, hogy ő is szeretne díszíteni - ehhez volt esze, észrevette a boltokban a sok díszt... De az ajándék, az más.

Nem is akarjuk elvenni tőlük a csodát, a meglepetést. De azért hadilábon állunk ezzel a nagy Jézuskázással... Mert persze, tulajdonképpen, lelki értelemben igen, ő hozza, ő teszi lehetővé, ahogyan mindent az életünkben... De mégis, amit ők szívnak magukba, az valami más.

De hát, mint annyi minden, ez sem fekete fehér. Idén 23-ig vásározni fogok, a készülést is máshogyan kell megszervezni, a karácsonyi menüt is egyszerűsítjük, svéd karácsonyi sonka lesz a nagy nagy kék-sárga áruházból, és igyekszem még hétköznap megsütni az aprósütiket, becsomagolni az ajándékokat. A karácsonyi várakozás legfontosabb szimbóluma és ideje az adventi gyertyagyújtásra koncentrálódik, amikor viszont Villő saját költésű énekeit hallgatjuk. Kedves ötvözete ez gyermeki hitének, és a mostanában tanult betlehemi daloknak. Egészen hiteles. :)

Mindennel együtt, nagyon várom, és remélem, hogy az idei karácsonyi is igazi ünnep lesz Nekik és Nekünk is.