kedd, december 18, 2012

Ünnepi

Ünnepre készülünk. Fejben, kicsit testben, és még kicsit kézzel. Idén sokat gondolkodom az ünnepekről, talán mert kicsit változtatni kellett a készülődés menetén. És mert az a meglepetés ért, hogy Benedek még mindig hisz az ünnepi csodákban.

Mikulás kapcsán lepődtem meg először, hogy mennyire komolyan veszi még mindig a csizma kipucolását, kikészítését. Még ajándékot is tett ki a Mikulásnak, hogy szegény Mikulás ne csak adjon, de kapjon is, és egy mese hatására kekszet is kellett kikészíteni a fáradt, és biztosan éhes Télapónak. Ezek után természetes volt, hogy határozottan meg volt győződve arról, bizony, maga a Mikulás járt a teraszunkon!

Villő kicsit realistább, másnap mondta, hogy az oviban nem az igazi Mikulás járt, mert vattából volt a szakálla. No igen. Fő a hitelesség.

A karácsony már keményebb dió. Pici koruk óta mindig ügyeltünk arra, hogy ne Jézuskázzunk, hanem legyen a Karácsony az, ami, Jézus születésének ünnepe. Igyekeztünk az ünnepet minél tisztábban annak megtartani, ami, olvassuk a karácsonyi történetet, tudnak már egy csomó szép, és igazán tartalmas éneket... De a gyerekek szeretik a misztériumot, annyira, hogy Benedek már hónapokkal ezelőtt kijelentette: "Márpedig nem lehet más, mint Jézuska, aki az ajándékot hozta (na jó, akkor Jézus, anya), hiszen tavaly is elmentünk otthonról délután (karácsonyi műsor szokott lenni a pestújhelyi templomban), és mire hazaértünk, láss csodát, ott voltak az ajándékok!"

Igen, szeretjük mi is a meglepetéseket, és igyekeztük a meglepetés részét megtartani az ajándékozásnak. Ha már annyi mindent megkapnak abból, amit kérnek, legalább legyen meglepetés, hogy mikor. Mi ugyanis már előző nap este feldíszítjük a fát, és reggeltől karácsonyozunk, készülődünk, ha tudnak jönni a nagyszülők, együtt ebédelünk, és aztán délután ajándékozunk. A karácsonyfa díszítése eredetileg ugyancsak meglepetés volt, ezért díszítettük 23-án este, reggelre pedig ott volt a fa, maga a csoda. Aztán Benedek már 3 éve közölte, hogy ő is szeretne díszíteni - ehhez volt esze, észrevette a boltokban a sok díszt... De az ajándék, az más.

Nem is akarjuk elvenni tőlük a csodát, a meglepetést. De azért hadilábon állunk ezzel a nagy Jézuskázással... Mert persze, tulajdonképpen, lelki értelemben igen, ő hozza, ő teszi lehetővé, ahogyan mindent az életünkben... De mégis, amit ők szívnak magukba, az valami más.

De hát, mint annyi minden, ez sem fekete fehér. Idén 23-ig vásározni fogok, a készülést is máshogyan kell megszervezni, a karácsonyi menüt is egyszerűsítjük, svéd karácsonyi sonka lesz a nagy nagy kék-sárga áruházból, és igyekszem még hétköznap megsütni az aprósütiket, becsomagolni az ajándékokat. A karácsonyi várakozás legfontosabb szimbóluma és ideje az adventi gyertyagyújtásra koncentrálódik, amikor viszont Villő saját költésű énekeit hallgatjuk. Kedves ötvözete ez gyermeki hitének, és a mostanában tanult betlehemi daloknak. Egészen hiteles. :)

Mindennel együtt, nagyon várom, és remélem, hogy az idei karácsonyi is igazi ünnep lesz Nekik és Nekünk is.

3 megjegyzés:

Juli írta...

Ez a "Jézuska" dolog érdekes. Minálunk világ életemben (gyerekkromban) a "Jézuska" hozta az ajándékot és a fát, utóbbit az angyalkákkal díszítették fel, és szerintem mi is ezt mondjuk (majd) fiunknak, ha idősebb lesz, és már szüksége lesz a "karácsonyi körítésre".
De valahogy nekem a "Jézuska" mint fogalom, mint ajándékhozó sosem volt egyenlő a Kis Jézussal, aki a jászolba(n) született és utóbb, felnőve, megváltott minket. Én a kettőt sosem mostam össze, egész sokáig bele se gondoltam, hogy ez ugyanaz a név, csak becéző formulában.
"Jézuska" számomra egy láthatatlan, elképzelhetetlen külsejű légies "lény", inkább felnőtt méretű, barnás színű és szakállas, aki az ajándékokat a fa alá rakja és a azintén légies fehéres színű angyalkákkal feldíszítik a fát. Kis Jézus meg egész más kategória. Ő sokkal jobban elképzelhető, ő ember. Előbb baba, ott a jászolban, később felnőtt, a Megváltó.
Nekem ez így vált mindig is ketté. Illetve eggyé, Kis Jézus megszületett, közben meg Jézuska a fa alá teszi az ajándékokat.
De asszem mindez csak az én élénk fantáziámat "dicséri". (Jó, hát természetesen nem vagyok hülye, felnőtt vagyok már, tudom, hogy mi és hogyan megy, de nekem ez a karácsonyi "körítés".)
Mindenesetre azt remélem, a fiamnak is valami hasolnót tudok majd átadni. Hogy ugyan a Jézuska (esetleg az angyalkák) hozzák az ajándékot, de ez a lény nem egyenlő a Kis Jézussal, akiből utóbb a Megváltó lett.
huhh, hosszú és nyakatekert volt, remélem, azért érthető is volt.

Mtunde írta...

Igen, érthető volt. Bennem is kettévált, főleg, mert gyerekkoromban csak Jézuska volt, és csak kamaszkoromban ismerkedtem meg Jézussal. Bennük viszont nem válik ennyire külön. Ha nem a Jézuska, akit mások emlegetnek, akkor szerintük Jézus lehet csak. :)

Mtunde írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.