péntek, június 14, 2013

Büszkeség

Az ember természetesen büszke a gyermekére. Mindegy mit csinál, egy anyának a saját fia/lánya mindenképpen több dologban is kiemelkedő, lehetőleg ő a legügyesebb, legokosabb és legszebb. Még ha persze, tisztában is van ennek az állításnak a hamisságával, a szíve mélyén akkor is ezt érzi, és úgy hiszem, ez így van jól. A gyerekek is vágyják, hogy mi büszkék legyünk rájuk, elismerjük őket, megdicsérjük a legapróbb erőfeszítéseiket is.



Benedeket a tanév végén volt miért megdicsérni. Ügyes volt az iskolában egész évben, de nem kiemelkedő. A második félévben elkezdtem vele egy kicsit jobban foglalkozni délutánonként, noszogattam, hogy adja csak a tanító nénik tudtára, amit tud, és valóban megugrott a teljesítménye. A tanító nénik pedig mindezt elismerték, és végül kitűnővel és sok-sok dicsérettel zárhatta a tanévet. Mivel Bene alapvetően kudarckerülő, fontos volt ez, hogy a következő tanévet kellő motivációval indítsa majd. De most egyelőre a pihenésé és a nyaralásé a főszerep.