csütörtök, július 04, 2013

Párizs


Hol is kezdjem??? Gyerekkori (na jó, nagylánykori) álmom, hogy eljussak Párizsba. Többször próbálkoztunk már, hogy ez megvalósuljon, először komolyabban a 30 éves szülinapom alkalmából, de mivel Villő még pici volt, nem vállaltuk be. Aztán szóba esett tavaly ősszel a 10 éves házassági évfordulónkon is, akkor az ajánlatban szereplő szállodáról alkotott vélemények riasztottak vissza. De Győző nem adta fel, keresgélt, tervezett, majd amikor anyu előállt a tervvel, hogy júniusban elviszi a gyerekeket 1 hétre nyaralni, a tettek mezejére lépett.
Sok-sok keresgélés után apartmant foglalt, amit nagyon nem bántunk meg. A város szívében, a latin negyedben laktunk, egy tiszta kis lakásban. Mellettünk az egyik legnagyobb éttermes utca, még éjfélkor is le lehetett volna menni vacsorázni. Első reggel egy díjnyertes pékségbe botlottunk az egyik sarkon, attól kezdve csakis ott reggeliztünk, sőt, volt, hogy az ebédünket is ott szereztük be. Még arra is lehetőség volt, hogy az időjárás változásával napközben hazaszaladjunk átöltözni, mert nem jelentett kitérőt. Biztos, hogy legközelebb is valami ilyen helyre mennénk!

A latin negyed jellemző utcaképe

A lakásunk közelében lévő amfiteátrum

A metróállumásunk

10 perc sétára a Szajna

Minden nap ide sétáltunk le, innen indultunk, és minden nap megnéztem a szajna-parti árusok portékáit.

Az utcánk egyik vége


Első nap megfogtam!

És hát mit mondjak. Néha-néha féltem tőle titkon, hogy majd ha látom az én áhított városomat, esetleg csalódni fogok, nem is varázsol majd úgy el magával, de NEM. Egy pillanatig sem éreztem ezt. Amikor feljöttünk a metróaluljáróból az első dolog, ami szembeJÖTT velem a Notre Dome volt, és nekem akkor és ott végem lett. Kész. Tudtam, hogy csodás lesz. 
Kiléptünk a metróból és ott volt!

Másnap, közelebbről

Minden nap rongyosra jártuk a lábunk, csak úgy szívtuk magunkba az élményeket. Kiállításokra sajnáltuk az időt, 4 napunk volt, nem akartunk 1 teljes napot bármelyik múzeumra áldozni, annál kevesebbet pedig nem érdemelnek. Talán legközelebb már lesz alkalom 1-1 gyűjteményt megtekinteni. Így is annyi szépséget láttunk, hogy én alkalmatlan lettem volna bármilyen művészeti alkotás befogadására is. A túl drága időnk miatt nem álltunk sorba órákat, hogy feljussunk az Eiffel-toronyba. Na meg azért, sem, mert első nap, amikor még hajlandók lettünk volna sorban állni, éppen sztrájkoltak az ott dolgozók. Ezt sem bántam, mert ott álltam a torony lábánál, lépten nyomon láttam a város különböző pontjairól, és nekem ez bőven elég volt.


Monumentális Diadalív




Esti fényárban



Louvre parkjában





Luxembourg-kert


Molin

Csak egy torony
Középkori városrész - az egyik sziget

Finomakat ettünk, isteni almabort ittunk, és eljutottunk Versailles-ba is. A monumentális park nagy benyomást keltett, de azért nem éreztük, mi is itt az igazán nagy szám. A kisebb paloták bejárása is ezt az érzést erősítette: szép-szép, de ezért úgy odalenni! Aztán beléptünk a tükör-terembe, és mindent megértettünk. Többek között azt is, milyen lehetett ez a XIV. Lajos!







Sétáltunk, isteni citromtortát ettünk! (A lelőhelyet csak másodjára sikerült megtalálni, de megérte!) Ültünk a kis parkokban, hajókáztunk a Szajnán - ez ugye kihagyhatatlan romantikus program. Ültünk kávéházban, kizárólag croissant ettünk reggelire és beszélgettünk-beszélgettünk-beszélgettünk! Mondanám, hogy minden évben kellene ilyen, de ha 5 évente kapunk kettesben így 5-6 napot, már azzal is nagyon boldog lennék!


Nincsenek megjegyzések: